My wonderful life..♥

24. fejezet

- Neeky, kérlek ne! - kiáltotta Miary.

Doo Joon erősebb volt. Megütötte Neekyt és ellökte.

- Most azonnal húzzatok kifelé! - kiáltotta Doo Lunáékra.

Neeky feltápászkodott és gyűlölköző pillantást vetett Doo Joonra.

- Ezt még nagyon megbánod! Hallod? - sziszegte Doonak.

- Jó, igen, persze.....húzzatok már el! - mondta Doo Joon.

Neeky ekkor Miaryre nézett.

- Te pedig nagyon vigyázz magadra! - mondta fenyegetően, majd Lunáékkal együtt elmentek. Miary sírva Doo Joon karjaiba hanyatlott.

- Köszönöm! - mondta alig érthetően.

- Kik voltak ezek? - kérdezte Doo Joon.

- Mindegy. M...majd elmondom. Most.. ne...nem akarok róluk be..beszélni. - szipogta.

- Jólvan. Akkor gyere, hazakísérlek. - mondta Doo.

- Ne! Vigyél el hozzátok! Most veszélyben lehettek! Neeky bármire képes ha feldühítik és nem vár! Szeretném, ha ezt a többiek is megtudnák! Kérlek! -könyörgött Miary.

- Jó, rendben! - egyezett bele Doo Joon.

- Rendben. Cheeny te kérlek vidd haza SuSut és mondd anyának, hogy ne aggódjon. De kérlek vigyázz magadra! És erről ne szólj anyunak! - mondta Miary.

- Oké! Ti is! - mondta Cheeny, majd Susuval együtt elindultak haza.

Mikor Doo Joonék is hazaértek, Miary mindenkit lehívott a földszintre és mindent elmondott ami a bárban történt.

- Micsoda? - kiáltott fel RinRin.

- Ez egy őrült. Már sosem lesz nyugtunk? - kérdezte NiTae.

- Miary.. mindenesetre nyugodj meg. Azok után, hogy Doo Joon ellátta Neeky baját, nem hiszem, hogy azonnal támadni fog. - mondtam.

- Ti még nem ismeritek őt.... - mondta Miary.

- Nembaj! Akkoris! Tudod mi nyugtatna meg? Egy jó nagy shopping körút a plázában. - mondtam.

- Igen, ez jó ötlet! - helyeselt DeeDee

- De..de... - dadogott Miary.

- Semmi de! Most azonnal indulunk! - jelentettem ki, majd a lányokkal együtt kitaszigáltuk Miaryt a házból és a pláza felé vettük az irányt.

Sokáig vásároltunk. Miarynek már egész jó kedve volt.

- Na, szerintem ideje hazamenni. - mondta DeeDee.

- Szerintem is. Elég késő van. - mondta RinRin is.

Miary ekkor ilyedten fogta meg a kezünket.

- Álljatok meg! Azok a fiúk ott Neeky haverjai! - mutatott a felénk közeledő fiúbandára.

- Szerintem nem vettek észre. Menjünk gyorsan a lánymosdóba! Ott megvárjuk amíg elmennek. - mondta RinRin.

Gyorsan bementünk a lánymosdóba.

- Hívjuk fel a fiúkat, hogy jöjjenek értünk. - mondta NiTae.

- Ez jó ötlet. - mondta DeeDee.

- Pszt. Erre jönnek! - mondta RinRin, aki az ajtóban leselkedett.

Hallottuk, hogy elmennek a mosdó előtt.

- Szerintem gyorsan surranjunk ki. - suttogta NiTae.

- Ne! Még várjunk egy kicsit! - mondta Miary.

Tíz perc után RinRin óvatosan kilesett az ajtón.

- Nem látok senkit. Tiszta a levegő. - mondta.

A lányok kiosontak. Én maradtam utoljára. Épp mentem volna ki, amikor megláttam a fiúkat a lányok háta mögött. Szólni akartam, hogy vigyázzanak, de túl gyorsan történt minden. A fiúk hátulról elkapták a lányokat és befogták a szájukat. A vészkijárat felé vonszolták őket, majd kimentek. Kimentem a mosdóból és utánuk osontam. Közben felhívtam Dong Woont és mindent elmondtam neki.

- Micsoda?! Azonnal maradj ott ahol vagy! Hallod? - kiabálta idegesen.

- Nem lehet! Ha most szem elől veszítem őket, talán sosem találunk rájuk. Ne aggódj vigyázok. - mondtam, majd kinyomtam a telefont.

- Shenii! Shenii várj! - kiabált Dong Woon, de én már nem hallottam. - A francba! - kiáltott fel, miután letettem.

Már egy fél órája követtem őket, amikor egy pinceféleséghez értek. Miután bementek, odaszaladtam az ajtóhoz de bezárták. Megpróbáltam bejutni az egyik ablakon, de az is zárva volt.

A francba! - mondtam. Ekkor támadt egy ötletem. Felvettem a földről egy nagy követ és hozzávágtam a vasajtóhoz. Elég nagy hangot adott ki ahhoz, hogy pontosan az történjen, amire számítottam. Két fiú kijött megnézni mi volt ez a zaj. Felvettem egy vastag faágat és fejbevágtam az egyiket, mire az ájultan összeesett. A másik megindult felém és egy sokkolót vett elő.

Jézusom! Ezekenél sokkoló van! Ezek nem normálisak!

A faággal kivertem a sokkolót a srác kezéből, majd hasba ütöttem az ággal. Ekkor összerogyott. Őt is fejbevágtam. Láttam, hogy újabb fiúk jönnek. Velük már nem tudok elbánni. Futni kezdtem.

- Utána! - kiabálta az egyik srác.

Futottam amilyen gyorsan csak tudtam. Amikor befordultam az egyik utcasarkon, hirtelen nekimentem valakinek.

- Hé! - kiáltott fel.

Amikor ránéztem, rögtön felismertem.

- T.O.P.? - csodálkoztam. Ekkor újabb kiabálásokat hallottam magam mögül.

- Ott van! Utána! -

- Jajj ne! - kiáltottam.

- Téged üldöznek? Gyere! - mondta T.O.P., majd megfogta a kezem és egy fához futott velem, majd bakot tartott.

- Mássz fel! - mondta.

- És te? - kérdeztem.

- Most csak mássz fel! - mondta megint.

Felmásztam. Ő a fa melletti bokorba ugrott.

A srácok elfutottak mellettünk. Amikor elmentek T.O.P. előjött a bokorból.

- Hú nem gondoltam volna, hogy ez bejön. Mint a filmekben. - mondam megkönnyebbülve.

- Ugorj! Elkaplak! - mondta T.O.P.

Leugrottam.

- Köszönöm! - mondtam.

- Ugyan. - legyintett. - Ez csak természetes. De kik voltak ezek?

- A barátnőim elrablói. - mondtam.

- Micsoda?! Rablók? - kiáltott fel T.O.P.

- Most fel kell hívnom Dong Woont. Egyedül nem jutok be. - mondtam.

- Hova nem jutsz be? És kit kell felhívnod? Dong Woont mondtál? A B2stből? - kérdezte.

- Igen. A barátnője vagyok. - mondtam. Olyan jó érzés volt ezt kimondani. *-*.

T.O.P.-nek tátva maradt a szája. Amikor felhívtam Dong Woont, T.O.P. rögtön kikapta a kezemből a telefont.

- Son Dong Woon! - kiáltott bele a telefonba.

- Ki az? T.O.P.?! - kérdezte Woon csodálkozva. - Hol van Shenii? Ugye nincs bajotok?

- Épp most mentettem meg. Jól vagyunk. Azt hiszem magyarázattal tartozol. - mondta T.O.P.

- Tudom, de most nincs idő. Hol vagytok? - kérdezte Dong.

- A plázától kb két kilóméterre. - válaszolta T.O.P.

- Oda tudnátok navigálni minket telefonon keresztül? - kérdezte Dong Woon.

- Szerintem igen. Hol vagytok? -

- A plázánál. -

T.O.P.-nek sikerült valahogy odavezetnie a B2st tagokat. Amikor Dong Woon meglátott, rögtön odaszaladt, átölelt és megcsókolt. T.O.P. csak tátott szájjal nézett.

- Ti véletlenül nem akartatok nekünk beszámolni arról, hogy mostanában mi van veletek? És mi volt az a sok cikk arról a gyilkosságról? -

- Ööö... majd... majd elmeséljük. Most a lányokat kell kiszabadítani. - mondta Dong Woon.

- Miaryt is elkapták? - kérdezte aggódva Doo Joon.

- Igen, őt is. - mondtam. - Abban az épületben vannak! Nem tudunk bejutni. Már próbáltam. - mutattam a pinceféleségre.

- Akkor hívjuk a rendőrséget. - vette elő a telefonját T.O.P.

- Megőrültél? - kiáltottunk rá egyszerre.

T.O.P. annyira megilyedt, hogy kirepült a telefon a kezéből és szerencsétlenül ránknézett.

- M...miért? - kérdezte értetlenül.

- Mert abból megint cikkek lesznek és megint rossz színben tűnünk fel és nem akarunk ügyet. - mondta HyunSeung.

- A rendőrség amúgy sem csinál semmit amit mi ne tudnánk! - mondta Gi Kwang.

- Nekünk kell cselekedni! Többre megyünk, mint a rendőrök. - mondta JunHyung.

T.O.P. csak nézett. Úgy gondolta nem vagyunk teljesen normálisak, de nem vitatkozott.

- Hát jó... és mégis mit akartok csinálni? - kérdezte.

- Nekem van egy tervem! - mondta JunHyung. - Mi lenne ha...

23. fejezet

Doo Joon csalódottan ment vissza a többiekhez.

- Hol van Miary? - kérdezte Cheeny.

- Nem tudom. Elfutott. - mondta Doo.

- Mi? Hogy, hogy elfutott? Hova? És miért? - nézett rá Cheeny értetlenül.

- Nem tudom hova ment. Valamit mondott, amit szerinte nem kellett volna. - Doo Joon leült a padra és idegesen a szájába harapott.

- Én nem értek semmit. Mit mondott el? -

- Szerintem menjetek és keressétek meg. Mi pedig hazamegyünk. Ha megtaláltátok szóljatok. Szerintem ezek után már senki sem fog játszani. - mondta RinRin.

- Jó ötlet! Megyünk és megkeressük. - mondta Cheeny és SuSuval elmentek.

- Mi történt? - nézett Doo Joonra HyunSeung.

- Hagyjuk. - mondta Doo. Hazamentünk.

Otthon Doo Joon bezárkózott a szobájába.

- Hmm...nem szokott ilyet csinálni...csak ha... - mondta Dong Woon.

- Csak ha lány van a dologban! - fejezte be Yo Seob.

- Szerintetek becsajozott? - kérdezte JunHyung.

- Hát elég valószínű. - mondta Dong Woon.

Ekkor csöngettek. Gidy volt az a srácok szerelő haverja.

- Sziasztok. Elmaradt egy megbeszélésem, úgyhogy előbb tudtam jönni. - mondta.

- Remek! Akkor már meg is tudod csinálni a gépet? - kérdezte Gi.

- Attól függ mekkora a baj. Hol van? - kérdezte.

Gi Kwang elvitte a próbaterembe, hogy megmutassa neki a gépet.

- Mikor is lesz az a műsor interjú ahova meghívtak minket? - kérdezte DeeDee.

- Nem tudom. Doo tudja. Felmegyek megkérdezem tőle. Legalább beszélek vele egy kicsit. - mondta Dong Woon.

Dong Woon felment és bekopogott Doo Joonhoz.

- Doo! Haver engedj be! Én vagyok Dong Woon. - mondta.

Doo Joon kinyitotta az ajtót.

- Mi az? -kérdezte.

- Beszélhetnénk? -

- Mond. -

- Én négyszemközt szeretnék veled beszélni a szobádban. - mondta Dong Woon.

- Oké...gyere. - mondta Doo Joon és becsukta az ajtót.

- Na, most talán Dong kiszed belőle valamit. - mondta NiTae.

- Reméljük. - mondta RinRin is.

- Megyek, megnézem mit csinálnak Kwangék. - mondta DeeDee.

- Két percet nem bírsz ki nélküle mi? - nevetett RinRin.

- Hááát....de ha egyszer olyan édes. - mondta DeeDee elvörösödve, majd elrohant Kwanghoz.

- Hihetetlen. - nevetett NiTae. Ekkor Yo Seob hátulról átölelte.

- Nahát! Mi jött rád? - kérdezte meglepetten NiTae.

- Semmi..csak szeretlek! - vigyorgott Yo Seob.

- Junimaciiiiii... - nézett rá RinRin JunHyungra.

- Igen? - nézett JunHyung vörösen RinRinre.

- Én nem kapok egy öleléést? - kérdezte RinRin és megpróbált kutyaszemekkel nézni.

- Jaj dehogynem. - mondta JunHyung és megölelte RinRint.

- Juuuuuuj.. Junimaciiiiiii... - utánozta HyunSeung RinRint.

- Seung fejezd be! - mondta RinRin, majd felkapott egy párnát és HyunSeunghoz vágta.

Ezen mindenki nevetett.

Fent, Doo Joon és Dong Woon az ágyon ültek.

- Na mond, mi van veled tesó? - kérdezte Dong Woon.

- Nem tudom...Miary. - mondta Doo. - Olyan...szóval..bejön.. -

- Naa... de hát az tök jó.. - mondta Dong Woon.

- Jó is lenne... de... - Doo Joon elmesélt Dong Woonnak mindent. Amikor Miaryvel egymásra estek, az első találkozást, hogy utána csak rá tudott gondolni, meg a bowlingon történteket.

- Hmm... értem. Azért mi is jók vagyunk. A rajongóinkba szeretünk bele. - nevetett fel Dong Woon. Ezen Doo Joonnak is nevetnie kellett.

- Hát igen.. én sem értem magunkat. De ha egyszer olyan szép rajongóink vannak. - mondt Doo.

- Bejöhetek? - néztem be az ajtón.

- Shenii. Persze gyere. - mondta Doo Joon.

- Hogy vagy? - kérdeztem, miközben leültem melléjük az ágyra. Dong Woon rögtön átkarolt.

- Hát... jól esett kiönteni a lelkemet Dongnak..de még mindig nem tudom mit csináljak.

- Figyelj. Szerintem keresd meg Miaryt és mondd el neki, hogy semmi baj. Aztán mondd el neki, hogy megpróbálhatnátok többet is. Mert szerintem most Miary fél a szemed elé kerülni. - mondta Dong Woon.

- Mi? Miért mit mondott Miary? - néztem értetlenül.

Ekkor a fiúk engem is beavattak.

- Áhh.. értem. - mondtam.

- Shenii...te lány vagy! Segíts! Mit csináljak? - kérdezte Doo Joon.

- Woonienak igaza van. Miary nem fog megkeresni, mert most nem mer a szemed elé állni. Valószínüleg emészti magát, hogy lejáratta magát előtted. Szóval neked kell lépned! - mondtam.

- Jó de...de hogyan? - kérdezte Doo.

- Menj el hozzá és ülj le vele beszélni. Gondold át mit akarsz neki mondani. Aztán menj! - mondtam.

- Jó de nem merek! - hisztizett Doo.

- Basszus nem vagy már négy éves! - mondtam, majd megfogtam Dong Woon karját, felhúztam az ágyról és kitaszigáltam a szobából. - Mi most szépen kimegyünk, te pedig maximum negyed óra alatt elkészülsz és elindulsz. - jelentettem ki és kimentem.

Doo Joon csak ült az ágyon és kamillázott. Valahogy mégis elkészült negyed óra alatt és elindult Miaryék háza felé. Remélhetőleg Cheenyék megtalálták és már otthon van. Amikor odaért becsöngetett. Miary anyukája nyitott ajtót.

- Jó napot Seoly asszony. Miary itthon van? - kérdezte.

- Nem, nincs. Azt mondta, ma veletek lesznek. - mondta Seoly meglepődve.

- Nos.. igen.. de akadt egy kis gubanc és Miary elszaladt. - mondta Doo.

- Elszaladt? Hogy, hogy elszaladt? Hova? És most hol van? -kérdezte Seoly ilyedten.

- Nyugodjon meg! Cheeny és SuSu már keresik. -

- Egyedül? Azonnal utánuk kell mennünk! - mondta Seoly.

- Igaza van! Nem is értem mit gondoltunk. Azt hittük Miary rögtön hazajön. De nyugodjon meg megtaláljuk! - mondta Doo és Miary keresésére indult.

Úristen...hol keresse? Megvan! A park! A lányok mindig odamennek, ha valami bajuk van. Rohant is a parkba, de nem járt sikerrel. Ha itt nincs, akkor biztosan, valamelyik cukrászdába lesz! A lányok édességbe menekülnek, ha valami bajuk van! Körbejárta a környék összes cukrászdáját de sehol sem volt. A francba! Hát persze! A plázák! A lányok imádják vásárlással levezetni a feszültséget. Doo végigjárta a környék összes plázájának összes boltját de sehol sem találta Miaryt. Most már tényleg nem tudta, hogy hol keresse. Leült egy padra és gondolkodott. Lássuk csak... Miary tulajdonképpen szerelmet vallott. B2st rajongó. És mivel én tetszem neki valószínüleg mindent tud rólam. Tudja hova szoktam járni. Vagyis....

- A kedvenc helyemre ment! - kiáltott fel Doo Joon. A körülötte lévő emberek mind ránéztek, hogy mit ordibál ott. Doo Joon elvörösödött. Rögtön el is indult abba a bárba, ahová ő szokott járni. Az ötlete bejött. Miary ott volt. Cheeny és SuSu is. Odament.

- Sz...sziasztok. - köszönt.

Miary nagyon meglepetten nézett rá.

- Mit keresel itt? - kérdezte.

- Miary...beszélnünk kell! -

- Akkor.. mi szerintem SuSuval elmegyünk sétálni. - mondta Cheeny és kitaszigálta SuSut az ajtón.

- Miary.. - kezdte Doo Joon. - Amit.. amit a bowling pályán mondtál.. -

- Felejtsük el! - mondta Miary.

- Nem! Ez most fontos! - mondta Doo Joon. - Miary...nekem...nekem már az első pillanattól fogva szimpatikus voltál. És.. szerintem nekünk jobban meg kéne ismerkednünk és... és... -

- Doo Joon... ez.. ez most.. komoly? - nézett rá Miary.

- Igen. Mit...mit mondasz? -

- Én....én... nem tudok mit mondani...ennél jobb eddig nem is történt velem. - mondta Miary örömkönnyekkel küszködve.

Doo Joon megfogta Miary kezét és egymás szemébe néztek. Ekkor egy lány rontott be a bárba és üvöltözni kezdett.

- Miary! Te mit képzelsz mégis mit csinálsz? -

- Luna! Luna állítsd le magad! - rohant be Cheeny is a bárba.

- Luna! Te mit keresel itt? - kérdezte Miary.

- Te mit keresel itt! Mégis mi a francot képzelsz? Indíts kifelé! Most! Vagy hatalmas balhét rendezek! - kiabált Luna.

- Mi folyik itt? - nézett kérdőn Doo Joon.

Ekkor egy csapat jött be az ajtón.

- Héé... Mi folyik itt? Mondja már el valaki! -

- Elég! Miary nem megy sehová! Luna fejezd be! - kiabált Cheeny.

- Ha nem jön, majd visszük. - mondta Luna. Megfogták Miaryt és kifele kezdték taszigálni az ajtón.

- Elég! - kiabálta Doo Joon és lelökte Miaryról Lunáékat.

- Te mégis mit képzelsz? - kiabált Luna Doo Joonra.

Ekkor még egy srác jött be a bárba.

- Áhh, Neeky jó is, hogy jössz. Miary megint elcsvargott és úgy döntött más kanokkal áll össze. - mondta Luna a srácnak.

Neeky odament Miaryhoz, megfogta a csuklóját és magához rántotta.

- Te mégis mit képzelsz meddig mehetsz el? - kérdezte szikrázó tekintettel Neeky.

- N...Neeky.. kérlek.. kérlek ne rendezz jelenetet. - nézett rá Miary. Látszott rajta, hogy fél.

- Hé! Engedd el! Nem hallod? - kiáltott fel Doo Joon és ellökte Neekyt Miarytől.

- Te mégis mit képzelsz mit csinálsz? - kiáltott fel Neeky és nekiment Doo Joonnak...

22. fejezet

Késő reggel keltem. A többiek már az asztalnál reggeliztek. Feltűnően jó kedvük volt.

- Mi ez a jó kedv? - kérdeztem.

- Jó reggelt neked is. - mosolygott Doo Joon. - Ma reggel hívtak, hogy délutánra az összes újság, ami rólunk és erről a mostani esetről szól, leveszik a polcokról. -

- Végre valami jó hír. - mondtam.

- Ma már muszály próbálnunk. Nagyon sok próbát kihagytunk. - mondta Doo. - Reggeli után el is kezdjük. -

A reggeli gyorsan elment.

- Ti menjetek próbálni, én pedig elmosogatok és egy kicsit rendet rakok. - mondtam.

- Jó, de ha kész vagy gyere utánunk, mert megnézzük, hogy milyen a hangotok és a tánctudásotok. - mondta Doo Joon.

- Oké! - mondtam, majd nekiláttam, a többiek pedig elmentek próbálni.

Amikor mindent elmosogattam és elkezdtem eltörölgetni az edényeket, egyszer csak JunHyung jött oda hozzám.

- Segíthetek? - kérdezte.

- Te nem próbálsz? - nézdem rá.

- Elromlott az egyik számítógépen valami és most azt próbálják megcsinálni. Gondoltam én addig segítek. - mondta.

- Köszi! - mosolyogtam.

Miközben törölgettük az edényeket, nagyon jót beszélgettünk. JunHyung egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a rajongók ismerik. Mély érzései vannak és nagyon megértő. Igazi barát féle.

- Tudod...egyáltalán nem olyan vagy, mint gondoltam. - mondtam.

- Miért? Mit gondoltál? - kérdezte.

- Azt, hogy kemény érzéketlen alak vagy. - mondtam nevetve.

- Na kössz. - mosolygott. - És most mit gondolsz?

- Azt, hogy megértő vagy és benned meg lehet bízni! Érzem, hogy meglehet. És, hogy te belül érzel és nem szereted kimutatni az érzéseidet. Ezért nem is beszélsz sokat és ezért gondolják rólad azt, hogy komoly vagy. De tudod mit? Te épp olyan kis diló vagy mint a többiek. - vigyorogtam.

Mindketten nevettünk, amikor Gi Kwang jött be a konyhába.

- Most hívtak minket, hogy bevállalnánk e egy interjút a "good night" című műsorba. Erről a rablós esetről lenne szó. Doo szerint jót tenne nekünk ha bevállalnánk, mert az újság cikkeket már több ezren látták, hiába szedték le a polcokról és így az interjúban mi magunk mondhatnánk el szó szerint, hogy mi történt, és nem lennének félreértések és pletykák. - Ezt Gi Kwang mind egy levegővel mondta el és a végén már majd meg fulladt.

- Szerintem is jó ötlet. - mondta JunHyung.

- Hát ha szerintetek jó, akkor én sem fogok ellenkezni. - mondtam.- Megcsináltátok már a gépet? -

- Sajnos nem tudjuk. Már hívtuk Gidyt. Ő majd megcsinálja. - mondta Gi.

- Gidy a szerelő haverunk. - világosított fel Juni. - Szinte mindenhez ért. -

- De sajnos csak holnap tud jönni. -

- Akkor ma sem próbáltok? - kérdeztem.

- Hát nem. Doo már nagyon ideges, amiért ennyi próba elmarad. - mondta Gi.

Ekkor csengettek.

- Kinyitom. - mondta Gi Kwang.

Amikor kinyitotta, három ismerős arcot látott meg az ajtóban. SuSu, Cheeny és Miary voltak.

- Na hát! Sziasztok! Micsoda kellemes meglepetés. - mosolygott Gi Kwang. - Gyertek be. - mondta.

- Remélem nem zavarunk. Izgultunk, hogy esetleg próbálni fogtok vagy valami ilyesmi. - mondta Cheeny.

- Hát éppenséggel azt akartunk de elromlott egy program a gépen és most nem tudunk. - mondta.

- Jéé! Sziasztok! - köszöntünk Junival. Ekkor megjelentek a srácok is.

- Hát ti? - kérdezte DeeDee. - Milyen kellemes meglepetés! Sziasztok! - köszönt.

- Sziasztok. SuSu azt mondta, hogy bármikor átjöhetünk...és...hát.. nem bírtunk várni. :$ - mondta Cheeny.

Mi nevettünk.

- Megértem. - mondtam nevetve.

- Mivel ma úgysem tudunk próbálni és ti épp most jöttetek, akár el is mehetnénk valahova. - ajánlotta fel Doo Joon.

- Én benne vagyok. Ötleteket, hogy hova menjünk? - kérdezte RinRin.

- Bowling? - vetette fel NiTae.

- Én benne vagyok. - mondta Doo. A srácok és mi is beleegyezően bólogattunk.

- Mi is. - egyeztek bele Cheenyék is.

- Akkor indulás. - mondta Doo.

Amikor mindenki elkészült már indultunk is. Mikor bementünk megszólaltam.

- De én nem is tudok bowlingozni. - mondtam.

- Majd én segítek. - mondta Dong Woon, majd hozott egy golyót átölelt, a kezem a golyóra tette, az ő kezért az én kezemre és együtt elgurítottuk.

- Ééééééééééééééééééééés igeeeeen! Mindet ledöntöttük. - kiáltott fel Dong Woon.

- Igen! Láttátok? Láttátok? - ugráltam és megcsókoltam Wooniet.

- Énis akarok ilyet dobniii! - ugrált Dotyka.

Gi Kwang ekkor odament és vele is dobott úgy, mint velem Dong Woon.

- Igeeen! Telitalálat! - kiabált Dotyka és Gi Kwang nyakába ugrott. Kwang megcsókolta.

Mindenki nagyon élvezte a bowlingot. Kivéve Miaryt. Ő csak ült a padon és amikor rá került volna a sor, mindig azt mondta, hogy majd SuSu dob helyette, mert olyan vicces nézni, ahogy azzal a nagy golyóval szenved, mert nem bírja el. Folyton Doo Joont nézte. Annyira helyes. És múltkor amikor ráesett, olyan édesen nézett. De mit is képzel. Ő egy sztár. Igazából azt sem tudja, hogy most miért lehet itt. Mindent a kishúgának köszönhet.

Hirtelen felállt.

- Kimegyek a mosdóba. - mondta.

Doo Joon látta, hogy nem a mosdóba megy, ezért úgy döntött, hogy utána szalad.

- Miary! A mosdó a másik irányba van. - mosolygott Doo Joon.

- Tudom. Igazából nem is oda mentem. Csak egy kicsit sétálgani. - mondta Miary.

- Te miért nem játszol? - kérdezte Doo.

- Nemtudok. És nincs senki aki úgy segítene nekem, mint például Sheniinek Dong. - mondta.

- Dehogynincs! Én segítek! - mondta Doo Joon.

- Jó. De nem úgy... tudod... mi nem járunk.. Shenii meg Dong meg igen. Irigylem őket amiért boldogok. - mondta Miary és egy könnycsepp gördült le az arcán.

- Héé....ne sírj. - mondta Doo és letörölte Miary arcáról a könnyeket.

- Tudod... én igazából nem is tudom mit keresek itt. El sem tudtam volna jobbat képzelni, mint veletek lógni. De....de olyan rossz, hogy nem lehetek a tiéd. -csúszott ki Miary száján. Amikor rájött, hogy mit mondott rögtön a szája elé rakta a kezét.

- Hogy mi? - kérdezte Doo.

- N...nem úgy értettem. Én....én....nekem...mennem kell! - mondta, majd kiszaladt az ajtón...

21. fejezet

- Ti is halljátok? - kérdeztem.

- Igen! Fenntről jön, a padlásról. - mondta NiTae.

Mindannyian megindultunk a padlás felé. Mikor felértünk, a sírás abbamaradt.

- Hahó! - mondtam.

Ekkor mocorgásra lettünk figyelmesek az egyik doboz mögött. Odamentünk és benéztünk a doboz mögé. Egy kislány kuporgott ott és látszott rajta, hogy nagyon fél.

- Hékás! Hátte? - kérdezte RinRin.

A kislány erre megint sírni kezdett.

- Hé, hé ne sírj! - próbáltam nyugtatni. - Mi a neved? - kérdeztem.

- S...SuSu. - szipogta a kislány.

- És hogy kerülsz ide? - kérdeztem.

- N...nemtudom. A nővéremmel voltam. Ő jött értem az iskolába. De amikor idejöttünk és nem haza, azt mondta, hogy itt valami együttes lakik és muszály bejutnunk. Rengetegen voltak itt és valahogy elkeveredtem. Amikor mindenki beszaladt ide, akkor próbáltam keresni a nővéremet de nem találtam. Aztán nagyon megilyedtem a rendőrbácsiktól. Azt hittem el akarnak vinni, ezért elbújtam előlük. - mondta SuSu.

- Jól van, semmi baj. A nővéred valószínüleg a rajongónk volt. - mosolygott DooJoon.

SuSu ránézett.

- Héé! Téged felismerlek! - ekkor felállt és végigmérte a többi fiút is. - És titeket is! Veletek van tele a nővérem szobája.

- Az lehet! - Vigyorgott Gi Kwang.

- Húú! Igazi sztárokkal vagyok. - mosolygott SuSu.

- Hány éves vagy? - kérdeztem mosolyogva.

- Nyolc. -

- Jól van, akkor meg tudod mutatni merre laktok ugye? Hazaviszünk! A szüleid már biztosan aggódnak. - modtam.

- Rendben! -

Mindannyian mentünk. Amikor oda értünk a kislány szüleinek háza elé egy fiatal, velünk egy korú lány nyitott ajtót. Amikor meglátott minket és a B2st tagokat, meg a hugát, csak kamillázott.

- Szia! - köszöntem. - A hugod nálunk maradt, abban a nagy felfordulásban ami ma volt és gondoltuk hazahozzuk. - mondtam mosolyogva. Ekkor a lány anyukája is megjelent az ajtóban.

- SuSu! Hála az égnek! - kiáltott fel Susu anyja és megölelte a kislányt.

- Maguk kicsodák? - kérdezte.

- Mi vagyunk az a banda akiért a maguk lánya SuSu elmondása szerint rajong. - mondta mosolyogva Doo Joon.

- Á, igen, felismerlek titeket! - mosolyodott el SuSu anyja. - A ti zenétek megy egész nap és rengeteg kép van rólatok és... -

- ANYA! - vágott anyja szavába SuSu nővére, aki már nagyon vörös volt.

- Nos, köszönöm, hogy hazahozták a kislányomat. Hyun Seoly vagyok. - mutatkozott be az anya. Ezután huncutul a nagyobbik lányára nézett. - Esetleg, ha van idejük nem jönnének be egy kis forró csokira? Hálánk jeléül amiért hazahozták SuSut. Legalább egy fél órácskára. Annyi pihenő biztos jár maguknak. - mondta mosolyogva. SuSu nővére ekkor levegőt sem mert venni.

- Hát nem is tudjuk... - haboztunk.

- Naa! Csak egy forró csoki meg egy kis süti! Jól fog esni maguknak! - mondta Hyun Seoly kedvesen.

- Hát jó! De tényleg csak pár perc! - mondta Doo Joon.

Bent a házban kellemes légkör fogadott. Nagyon otthonos kis ház volt. SuSu föl le rohangált és minden játékát egyenként megmutogatta. SuSu nővére csak ült szótlanul. Nem igazán tudta fel fogni, hogy a kedvenc bandája ül vele szemben.

- És téged hogy hívnak? - mosolygott rá Doo Joon.

- H....Hyun Miary. - mondta szégyenlősen, majd babrálni kezdett a telefonjával. Lopva odapillantottam és láttam, hogy sms-t ír. Miután megírta hirtelen felállt és kiment.

Miary a wc elé sietett és felhívta a barátnőjét.

- Szia Miary! Miért hívsz? - szólt bele egy hang.

- Szia Cheeny! Nem hiszed el kik vannak itt! Úristen meghalok! - visongott halkan, nehogy meghalljuk.

- Kik? - kérdezte Cheeny kíváncsian.

- A B2st! - mondta Miary.

- HOGY MIIIIIIIIIIIII? Ez komoly? Két perc és nálad vagyok! Várj meg! - mondta Cheeny, majd letette a telefont. Miary visszafele akart sietni amikor Doo Joon épp akkor fordult be a sarkon, a fürdő szoba felé és összeütköztek. Doo Joon hátra esett, Miary pedig rá. A tekintetük hirtelen találkozott és egy örökkévalóságnak tűnő másodpercig csak nézték egymást.

- Jajj bocsánat ne haragudj! Ügyetlen vagyok. - állt fel Doo Joon zavartan.

- N..nem, semmi baj...é...én siettem nagyon. - mondta Miary is szégyenlősen.

Ekkor csengettek.

- Biztos a barátnőm az. Megyek beengedem. - mondta, majd gyorsan elsietett az ajtó felé.

- ÚRISTEN MIARY! Hol vannak? - kiabált Cheeny.

- PSSSZT! Csendesen te lökött! Doo Joon a fürdőben van! - mondta Miary.

- Úristen! Úristen. - visonygott Cheeny.

- Gyere be! De legyél normális! A konyhában vannak! Van velük négy lány is! Szerintem azok, akikről a cikkeket írták az újságokban. -

- De hogy kerülnek ide? -

- A hugomat hozták haza, mert a B2st házban maradt amikor elloptuk Doo Joon alsóga... - Itt hirtelen elhallgatott, mert Doo Joon épp akkor jött ki a fürdőszobából. Amikor meglátta Miary barátnőjét, rámosolygott.

- Szia! - mondta neki.

- Sz...sz..szia! - köszönt Cheeny is, majd Doo visszament a konyhába.

- Úrsiten! Úrsiten! Ugye HyunSeung is itt van? - kérdezte Cheeny.

- Igen! Itt van az összes tag! - mondta Miary, majd ők is bementek a konyhába. Amikor Cheeny meglátta HyunSeungot, azt hitte összeesik. Elsápadt.

- Szia Cheeny! - köszönt Miary anyukája. - Mondd csak, jól vagy? Olyan sápadt vagy. -

- J..Jó napot Seoly asszony. Igen jól vagyok. - mondta Cheeny, majd ránk nézett. - Sz..sziasztok. -

- Szia! - köszöntünk mi is.

Még egy negyed órát beszélgettünk.

- Most már tényleg ideje mennünk! Köszönjük a vendéglátást! Rég voltunk már ilyen családias helyen, csak úgy. - mosolygott Doo Joon.

- Áhh igazán nincs mit! Örülünk, hogy itt voltatok. - mosolygott Seoly.

- Majd néha átmehetek játszani hozzátok? - kérdezte SuSu.

- Na de kicsim! - szólt rá Seoly.

- Nem, nem semmi baj! - mosolygott Doo Joon. - Hát persze, hogy átjöhetsz! Hozhatod a lányokat is, ha gondolod. - mondta mosolyogva.

- Okés! - mondta SuSu.

Amikor hazaértünk, mindenki tette a dolgát. Takarítókat hívtunk, Doo Joon elment elintézni az újság ügyeket, stb.

Este vacsora után, már mindenki nagyon fáradt volt.

- Nah, ez is egy mozgalmas nap volt. Nagyon kedvesek voltak Seolyék nem? - kérdezte JunHyung.

- De igen! - mosolygott Doo Joon. Miary nagyon tetszett neki. Olyan szép lány. Ráadásul B2st rajongó.

- Te meg mit mosolyogsz? - nézett rá JunHyung.

- Áá, semmit. - mondta, majd felment a szobájába.

- Ezzel meg mi van? - kérdezte.

- Bolondgomba volt a spagettijében. - mondta RinRin.

- Nincs kedved ma is velem aludni? Nem akarok egyedül lenni. - néztem rá Dong Woonra.

- De igen! - mosolygott Woonie.

- Ajjaj... ennyi erővel át is költözhetsz, mert mostanában nem igen fogtok külön aludni szerintem. - mondta JunHyung mosolyogva.

Mikor lefeküdtünk, Woonieval egymáshoz bújtunk. Ő pillanatok alatt elaludt. Én azon gondolkoztam, ami ma történt. Nem a rajongókon meg a paparazzókon. Hanem a délutáni forrócsokizáson. A fiúk tök rendesek voltak. Mint az átlag emberek! És úgy is kezelték őket. Na jó talán Miary meg a barátnője nem...de az a lényeg, hogy a fiúk nincsenek elszállva maguktól. Én büszke vagyok rá. Ekkor Dong Woonra néztem és adtam neki egy puszit, mirő ő összekucorodott és még jobban hozzám bújt. Én csak mosolyogtam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy neki épp én kellettem, majd engem is elnyomott az álom...

20. fejezet

Mikor éppenhogy csak feltudtunk szaladni a padlásra a rajongók elől, JunHyung gyorsan bezárta az ajtót. A padlás hatalmas volt és két helység is volt benne. Az egyik egy pánikszoba féleség volt vastag acél ajtóval.

- Oda be! Gyorsan mielőtt ezek feljutnak! - mondta JunHyung. A rajongók erősen ütötték a padlásajtót.

- Jézusom ez nagyon durva. - mondta RinRin.

Ekkor mindenki bement az acélajtós szobába és JunHyung bezárta az ajtót.

- Na, itt biztonságban vagyunk amíg a rendőrség nem lép. - mondta.

- Mázli, hogy ez a ház ilyen felszerelt. Bár az ajtók csödöt mondtak. Azt hiszem erősebbre lesz szükség. - mondta Gi Kwang.

Fél óra múlva Doo Joon megszólalt.

- Felhívom JoyHangot és megkérdezem, hogy hogyállnak. -

- Ki az a JoyHang? - kérdezte RinRin

- Doo Joon rendőr haverja. Ők intézkednek most ott kint. - mondta HyunSeung.

Doo Joon kb tíz percet beszélt telefonon.

- Elvileg fél óra múlva teljesen tiszta lesz a környék minden rajongótol és riportertől. Azt mondták, hogy a rajongók még a padlásra is föltörtek. - mondta Doo.

- Jézusom. Ezek vadállatok! - mondtam.

- Nos, mit csináljunk? - kérdezte NiTae.

- Hogyhogy mit csináljunk? - nézett rá JunHyung.

- Hát van fél óránk és nem akarok unatkozni. - mondta.

- Ti csináljatok amit akartok de én elfoglalom magam. - mondta Gi Kwang és odament Dotykához, majd megcsókolta.

- Na...most ezek fél órán keresztül ezt fogják csinálni. - mondta HyunSeung.

- Szerintem nem csak ők. - nézett rám és Dong Woonra Doo Joon. Mi is csókolóztunk.

- Nagyszerű. - forgatta a szemét HyunSeung.

Yo Seob ekkor odament NiTaehoz.

- NiTae.... -

- Igen? - nézett rá NiTae Yo Seobra.

- Én....én....szóval az van... - dadogott. - Én sajnálom a múltkorit Sheniivel.. nem tudom mi jött ránk. Igazából Sheniivel nagyon kedveljük egymást és testvérként nézünk egymásra. Az a csók csak valami félreértés volt. Én....én téged szeretlek. - mondta és elpirult.

- Yo Seob....én....én nem tudom mit higgyek. - mondta.

- Nekem higgy! Hisz nézd, Shenii Woont szereti. Nem engem! Én pedig téged! Nem őt! - mondta Yo Seob, majd megcsókolta NiTaet. NiTae visszacsókolt.

- Nagyonjóóóóó!  Most már van egy harmadik párosunk is. - mondta HyunSeung.

- Izééé....RinRin.. - szólalt meg szégyenlősen JunHyung.

- Igen? - nézett rá RinRin.

- Tudoood.... olyan régen csókoltál meg. - célozgatott Juni. RinRin vette a célzást és ők is csókcsatába kezdtek.

- Ezt most direkt csináljátok? - kiáltott fel HyunSeung.

- Nyugi! Majd neked is lesz egy ilyen szép példányod! - nevetett Doo Joon.

- Nagyon vicces. - nézett rá HyunSeung.

Fél óra múlva megcsörgött Doo Joon telefonja, hogy kimehetnek.

Mikor kimentünk a házban orbitálisan nagy volt a kupi.

-Jézusom! Ezt ki fogja eltakarítani? - sikított RinRin.

- Majd fogadunk fel takarítókat. Mindenki nézze meg nem loptak e el valamit. - mondta Doo Joon.

- Nem hiszem, hogy a rajongók az értékekre mentek. Szerintem inkább a személyes tárgyakra. - mondta Gi Kwang.

Igaza volt. Mindenki körülnézett a saját szobájában.

- Nekem ellopták a szivecskés alsógatyámat. - mondta Dong Woon.

- Nemáár pedig az olyan cuki rajtad! - kiáltottam fel. Ekkor mindenki rám nézett és azonnal elvörösödtem. - Vagyis..izéé.... -

- Nekem egyetlen darab alsógatyám sincs meg.. - jött ki Gi Kwang a szobájából.

- Nekem elvitték a zokniaimat. - mondta HyunSeung.

- Nekem a pólómat. - mondta Doo Joon.

- Nekem meg elvitték az összes alsógatyámat és az összes zoknimat is. - mondta Yo Seob.

- Nekemis. - mondta JunHyung is.

- Nekünk mindenünk megvan. A rajongók szerintem mind lányok voltak. - mondta RinRin.

- Ezek mind apró dolgok, szóval jól elrejthetők. Ezért lophatták el őket. Nagyobb dolgot nem tudtak volna elvinni. De szerintem nem is akartak... - mondta Juni.

Ekkor körbenéztünk.

- Na jó... ideje sok-sok profi takarítót hívni. - mondta NiTae.

- Én bemegyek a városba és megnézem hogyállnak a per ügyek az újságcikkekkel kapcsolatban. - mondta Doo Joon.

- Akkor én hívok takarítót. - mondta Gi Kwang.

Ekkor sírást hallottunk a padlásról...

19. fejezet

Láttam, hogy Yo Seob és Hektor feje is vérzik. Dong Woon odarohant hozzám és legugolt.

- Shenii! Shenii ugye nem esett bajod? Kérlek mond, hogy jól vagy. - mondta aggódva.

Én nem válaszoltam. Csak néztem meredten Yo Seob vérző fejét. Ekkor láttam, hogy NiTae rohan Yo Seobhoz.

- Yo Seob! Yo Seob! - kiabláta.

Ekkor Yo Seob a fejét fogva felült. Hála az égnek jól volt. Csak elesett és beverte a fejét egy kőbe. Csak ekkor néztem Dong Woonra aki segített felülni. Hátranéztem. Hektor ott feküdt mögöttem holtan és fejbellőve. Ahogy megláttam sírásban törtem ki és Dong Woon ölébe hanyatlottam. Ő átölelt. Én csak sírtam. Csak most fogtam fel igazán mi is történt velünk.

- Hála az égnek! - sírtam.

- Nyugodj meg! - mondta Dong Woon és segített felállni de mielőtt felálltunk volna, Dong Woon hirtelen a bordáihoz kapott és visszahanyatlott a földre.

- Woon! Woon! Úristen! Úristen segítség! - kiabáltam sírva és legugoltam Dong Woonhoz.

- Nyugi! Csak kicsit fáj a borám. - mondta.

- Úristen lehet, hogy valami komolyabb bajod van! Mentőt! Gyorsan! - kiabáltam, majd még jobban sírva fakadtam. Dong Woon csak ölelt.Körbenéztem. Ott volt a rendőrség, a mentősök meg rengeteg fotós és riporter akik fotózkodtak.

- Hé ezt azonnal fejezzék be! - kiabálta rájuk az egyik rendőr és megpróbálták eltávolítani őket de túl sokan voltak. Csak fotóztak és mindenféle kérdést kiabáltak. Hallottam, hogy az egyik rendőr erősítést kér. Dong Woon próbált a testével eltakarni. Yo Seobot és a többieket is betuszkolták egy-egy mentőautóba. Minket is. A fényképezőgépek csak kattogtak.

- Te jó ég, milyen cikkek lesznek ebből. - mondta Dong Woon idegesen.

- Hogy találtak ránk? - kérdeztem.

- Ezek mindenhova odatalálnak. De legalább Hektor halott és nem lett nagyobb baj. Ugye jól vagy? - kérdezte aggódva és megsimogatta az arcomat.

- Én jól! Velem ne törődj! De te? Ugye semmi bajod? - kérdeztem aggódva.

- Nyugodj meg semmi baj. - mondta Dong Woon, majd megcsókolt. A kórházba érve mindenkit megvizsgáltak. A Riporterek még a kórházig követtek de a kórházba nem tudtak bejutni. A rendőrség már intézkedett.

- Úristen ez agyrém. - mondta RinRin. Ekkor megérkezett a nővér a váróterembe a vizsgálati eredményekkel.

- Mindenki hazamehet! Senki nem szenvedett súlyos károsodást. - mondta.Mindenki megnézte a maga eredményeit.

- Nekem csak bordazúzódásom van. - mondta Dong Woon.

- Jézusom! - kiáltottam fel és megtapogattam a bordáit. - Biztos, hogy ez nem súlyos? Hol fáj? És..és..és.. -

- Shenii! Nyugi! Jól vagyok! Csak egy zúzódás oké? - nyugtatott Dong Woon és átölelt.

- Annyira féltem, hogy bajod esik. - mondtam és szorosan odasimultam hozzá.

Dong Woon ekkor hihetetlen lelkiismeretfurdalást érzett. Megígérte, hogy nem bánthatnak. És tessék. Semmit nem tehetet akkor. Ki tudja még mi minden történik, ha a rendőrség nem lép közbe. Csak ígéretni tud. Már megint. A rendőrség gondoskodott róla, hogy az összes riporter azthiggye, hogy mi egész este a kórházban leszünk és titokban hazajuttattak minket. Otthon aztán Dong Woonnal felmentünk a szobámba.

- Shenii. - szólalt meg Dong Woon.

- Igen? - kérdeztem, majd hozzábújtam.

Ő eltolt magától és a kezébe temette a fejét.

- Woonie mi az? - kérdeztem. - Mi...mi a baj? Már...már nem szeretsz? - kérdeztem hirtelen aggódva.

Ekkor azonnal átölelt!

- Jézusom ilyet soha többé ne mondj! Te vagy nekem a legfontosabb hallod? És....és.... -

- És? - kérdeztem.

- Shenii én sajnálom! - éreztem, hogy könnyek folynak le az arcán.

- Mi...mit sajnálsz? Mi a baj? - Néztem rá ilyedten.

-Megint....megint cserbenhagytalak és hazudtam neked. - mondta. - Shenii ne haragudj én szörnyen szégyellem magam. -

- Micsoda? Nem csináltál semmit! Vagy igen? -

- Megígértem, hogy senki nem bánthat. És megint tehetetlenné váltam és végignéztem ahogy kínoznak. Shenii én...én sajnálom. - Ekkor a nyakambaborult és csak zokogott.

- Ezt nem mondhatod komolyan! Lefogtak! Nem tehettél semmit! És most az a lényeg, hogy együtt vagyunk! - mondtam neki és gyengéden felemeltem a fejét. - Én szeretlek! Hallod? Eleinte azért voltam veled elutasító és ellenséges, mert valamiért magamnak sem mertem bevallani...de...szeretlek! És nem számít mit mondasz, én tudom, hogy ez kölcsönös és, hogy te meg akartál védeni. Nekem ennyi elég. - mondtam. Ekkor Dong Woon is gyengéden megfogott és megcsókolt. Végigsimította a derekamat. Simogattuk egymást, majd finoman levettük egymásról a ruhákat. Onnantól ment minden magától. Nagyon jó volt!

Reggel mikor felkeltem egy tálca reggelit találtam magam előtt. Dong Woon ott feküdt mellettem.

- Jó reggelt! - mondta mosolyogva, majd megpuszilt.

Fölültem.

- Jóreggelt. - mondtam és ásítottam egyet.

- Azért le ne nyelj! - vigyorgott Dong Woon.

- Nagyon vicces. - néztem rá és hozzávágtam a párnámat. - Hát ez? - kérdeztem mosolyogva. - Csak nem nekem hoztad? -

- Nem, magamnak. De te is kaphatsz belőle egy kicsit. - vigyorgott.

- Haha! Persze! Kettőt pislogsz és már üres lesz a tálca. Fogaduk? - kacsintottam rá.

- Ááá inkább nem! Úgyis te nyersz. - vigyorgott Dong.

- Gyáva nyuszi. - mosolyogtam és megettem a reggelimet.

Amikor befejeztem az evést, Dong Woonnal kéz a kézben mentünk ki a nappaliba.

- Sziasztok! - köszöntünk vigyorogva.

- Na, látom valakiknek nagyon jó volt az este. - szólalt meg Doo Joon. - Viszont ezek már kevésbé jók. - ekkor egy valag újságot tolt elénk. - mind mai. - mondta.

Sorra álltak benne a cikkek a tegnapi esetről. Mindenféle kitalált sztorik ilyen címekkel: A fiúk szerelmesek és ezért akciófilmet rendeztek?, Dong Woon gyilkos?, Az új lányok örökre megváltoztatták a Beast tagokat?, Mi történt a Beast tagokkal?, Halottak! A Beast is ott volt!, Közük van a gyilkossághoz?, Embereket öltek a Beast tagok?, Rabló támadás vagy igazi akciófilm?

- Úr isten! Ezek mindenféle történetet kitalálnak? - néztem rá a cikkekre szörnyülködve.

- Úgy néz ki. Mi lesz ebből... - mondta Doo Joon idegesen.

Mindenki idegesen járkált fel, s alá.

- Már szóltunk a rendőrségnek, hogy csináljanak valamit, valamint bepereltük az újságokat. - mondta Doo Joon.

- Már soha sem lesz magánéletünk? - kérdezte RinRin amikor kinézett az ablakon. Mindenki az ablakhoz ment. A ház előtt egy csomó rajongó és riporter állt.

- Azt hiszem ideje újra rendőrséget hívni. - mondta Doo és a telefonhoz ment.

- Jézusom! Ez agyrém. - mondtam.

- Hát igen. Ez a sztár élet. - mondta JunHyung. - Mondjuk ezek a cikkek azért erősek... -

Dotyka és Gi Kwang a fotelban csókolóztak.

- Könyörgöm legalább ilyenkor ne nyalakodjatok! - Förmedt rájuk JunHyung.

- Jól va na, bocsi! De hát most mit csináljunk? Semmit sem tudunk csinálni amíg a rendőrség nem lép. - mondta Gi Kwang.

Ekkor óriási reccsenést hallottunk a bejárat felől, majd egyre hangosabb sikítást. Ekkor rajongók százait láttunk meg, ahogy szaladnak az emelet felé.

- Jézusom! - kiabáltam.

- A padlásra! Gyorsan! - kiabált JunHyung.

- A padlásra? - kérdeztem.

- Csak menjetek már! - kiabálta.

A rajongók egyre csak közeledtek. Ekkor elkezdtünk futni a padlás fele olyan gyorsan ahogy csak tudtunk...

18. fejezet

Reggel viszonylag korán keltem. Dong Woon még mindig aludt. Annyira jó volt az ölében lenni, hogy inkább nem keltem fel. Ki tudja...talán most alhatunk így utoljára. Már egy ideje csak feküdtem amikor Dong Woon ébredezni kezdett.

- Jó reggelt. - mondta álmosan. - Hogy aludtál? - kérdezte.

- Nem jól. Egész éjszaka azon járt az eszem, hogy talán soha többet nem bújhatunk így össze. - mondtam. Dong Woon szorosan átölelt.

- Ne félj! Nem engedem, hogy bántsanak! - mondta, majd gyengéden megcsókolt. Ekkor Dotyka és Gi Kwang nyitott be.

- Már fentvagytok? Bejöhetünk? - kérdezte Dotyka.

- Persze, gyertek. - válaszoltam.

Dotykáék leültek az ágyra.

- Hogy vagytok? - kérdezte Gi Kwang.

- Félek. - válaszoltam. Dong Woon még szorosabban ölelt.

- Énis. - mondta Dotyka. Gi Kwang ekkor őt is átölelte és megcsókolta. Olyan szenvedélyesen csókolóztak, hogy Dong Woonnal muszály volt elmosolyodnunk. Mi is csókolózni kezdtünk. Mindenki úgy csókolt, mintha ez lenne életünk utolsó csókja. Hamar elment a délelőtt. Én, Dong Woon, Gi Kwang és Dotyka egész nap a szobámban voltunk. Együtt akartunk lenni. Olyan jól elbeszélgettünk, hogy el is felejtettük mi vár ránk délután.

- Akkor ti most tulajdonképpen együtt vagytok? - néztem rá Dotykára és Gi Kwangra. Kwang átölelte Dotykát.

- Hát remélem! - mondta és megint megcsókolták egymást.

- Igen! - mondta Dotyka miután befejezték a csókolózást. - És veletek mi van? - kérdezte.

Ránéztem Dong Woonra.

- Imádom ezt a bolondot! - mondtam mosolyogva. Ő erre megcsókolt.

- Én is! - mondta Dong Woon. - És senki sem veheti el tőlem!

Milyen édes! :$ Fél öt volt, amikor Doo Joon nyitott be.

- Srácok... ideje lassan indulni...mindjárt öt óra és addigra oda kell érnünk ha nem akarjuk, hogy NiTaenak még nagyobb baja essen. - mondta.

Ekkor mindenkinek eszébe jutott, hogy talán pár órán belül komolyan megsérülünk...

- Biztos, hogy semmi mást nem tehetünk? Híresek vagytok! Vannak kapcsolataitok! Valamit csak tehetünk! - mondtam.

- Sajnos semmit sem tehetünk. A telefonjainkat lehallgathatják, a házat figyelik és valamiért internet sincs. - mondta Doo.

Negyed óra múlva elindultunk. Nagyon féltünk. Dong Woon szorosan magához szorított és úgy mentünk végig. Amikor odaértünk a fiúk már vártak ránk. Sokan voltak. NiTae is ott volt. A haja kócos volt, a szeme kisírt, a ruhája szakadt és mindenhol koszos.

- NiTae! - kiáltotta RinRin amikor meglátta. - Szemetek! Mit tettek vele? -

- Csak egy kicsit játszottunk. Elvégre nekünk is kijár ennyi szórakozás nem igaz? - mondta az a srác, aki a múltkor megszökött. - Egyébként nyugodtan szólíts Hektornak, azt jobban szeretem mint a 'szemét' kifejezést. - mondta, majd közelebb jött. A többi srác is megindult felénk.

Dong Woon, Gi Kwang, Doo Joon, JunHyung, Yo Seob és HyunSeung azonnal maguk mögé tereltek minket és védelmezőn elénk álltak.

- Hejj, de nagyon bátrak valakik. - nevetett Hektor.

- Na jó! Eljöttünk! Mindenki itt van! Engedjétek el NiTaet! - mondta Yo Seob.

- Hohohó! Az nem úgy megy. Ha ő megy akkor valaki marad helyette! - mondta gonoszan vigyorogva Hektor.

- Majd én! - kiáltotta Yo Seob.

- Nekünk inkább azokból a szép példányokból kéne egy ott hátul. - nézett ránk Hektor. - Még pedig az akinek a kis védelmezője rám támadt! - Ekkor Hektor Dong Woonra nézett. - Halljam melyik szuka a tied? - kérdezte.

Dong Woon nem válaszolt.

- Hát jó. - mondta Hektor. - Akkor máshogy tudjuk meg. - Ekkor intett a fiúknak, akik rögtön lerohanták Dong Woonékat és lefogták őket. Próbáltak védekezni, de esélyük sem volt. Én, RinRin és Dotyka maradtunk csak ott középen. Hektor intett egy másik férfinak aki egy pisztolyt vett elő.

- Lődd le! - Intett Dong Woon felé Hektor. Én azonnal felkiáltottam.

- Neeee! - Szaladtam Dong Woonhoz és eléálltam. Hektor pontosan erre számított. Az emberei azonnal lefogtak.

- Nem! Ne! Engedjék el! - kiabálta Dong Woon és megpróbált kiszabadulni de nem volt esélye a két atomerős férfival szemben.

- Hozzátok ide. - mondta Hektor. Amikor odavittek, Hektor megnézte az oldalamat. Látszott rajta a múltkori vágásnyom.

- Biztos, hogy ő az. Őt vágtam meg. - mondta, majd megfogott a hajamnál fogva és intett NiTae fogvatartóinak, hogy engedjék el NiTaet. A fiúk ellökték és NiTae elesett. Hektor Dong Woon elé taszigált.

- Na milyen érzés most így nézni a kis gyönyörűségedre? - kérdezte Hektor Dong Woont és egy kést vett elő, amit a nyakamhoz szorított.

- Ha egy karcolást is ejtessz rajta azt nagyon megbánod! - kiabálta Dong Woon.

- Nem hiszem, hogy olyan helyzetben vagy, hogy megfenyegess. - mondta Hektor és intett az egyik férfinak aki fogta Dong Woont. Az hasba ütötte.

- Ne! Kérem, könyörgök ne bántsák! - kiabáltam sírva. - Könyörgök! Ne bántsa! Kérem! -

- Most bezzeg könyörögsz! De amikor miattatok csukták le a társaimat ők nem könyöröghettek! - mondta Hektor és egyre jobban szorította a kést a nyakamhoz és egyre szorosabban fogta a hajam. Majd újra intett az embereinek, akik megverték Dong Woont, majd véresen a földre lökték.

- Neee! - kiabáltam. Hektor erősen a földre lökött, majd egy pisztolyt fogott Dong Woonra.

- Ne! Neee! - kiáltottam és odahúztam magam Dong Woonhoz. Megpróbáltam elé kerülni és a testemmel védeni.

- Hagyd abba te rohadék! - kiáltotta Hektornak Gi Kwang, Hektor ekkor elindult Kwang felé. Én sírva Dong Woon felé fordultam.

- Kelj fel! Hallod? - sírtam neki és megcsókoltam. - Kérlek, kérlek kelj fel! -

Dong Woon kinyitotta a szemét és lassan felült. Én sírva átöleltem. Megkönnyebültem, hogy életben van. Hektor ezalatt odaért Gi Kwanghoz.

- Mit is mondtál? Bocsánat, de nem hallottam jól. - mondta Hektor és a pisztolyt fenyegetően forgatta a kezében.

- De igen, jól hallottad! - mondta Gi Kwang. Hektor felhúzta a pisztolyt és Kwangra fogta.

- Neee! - kiabálta Dotyka. Ekkor felgyorsultak az események.

NiTae hirtelen felkelt a földről és egy követ vágott Hektor fejéhez. Hektor a fejéhez kapott és elejtette a pisztolyt, majd a földre zuhant. Gi Kwang és a többiek kiszabadították magukat. Kwang a pisztoly után nyúlt és felvette. Doo Joon és a többiek is egy-egy követ vettek fel és hozzávágták RinRin és Dotyka fogvatartóihoz. Amikor a lányok kiszabadultak, Doo Joonékkal együtt felénk szaladtak, de Hektor gyorsabb volt. Felállt és felém vette az irányt. Ám ekkor Dong Woon felpattant és Hektort a földretaszította. Ekkor Hektor emberei is támadásba lendültek. Doo Joon megszerezte Hektor egyik emberének a pisztolyát. Ezután Gi Kwang és Doo Joon sorra lőtték le Hektor embereit. Hektor lelökte magáról Dong Woont és elkapott. Fölállt velem és a zsebéből előhúzott még egy pisztolyt, amit a fejemhez fogott. Amikor Gi Kwang lőni akart Hektorra, Dong Woon elkiáltotta magát.

- Ne! Shenii nála van! - kiáltotta. Gi Kwang megállt.

- Tedd le, vagy meghal! Gyerünk! - kiabálta Hektor Kwangnak. Yo Seob észrevette, hogy újabb emberek jönnek. Hirtelen megindult Hektor felé. Ekkor egy lövés hallatszott. Én, Hektor és Yo Seob is a földre kerültünk. Láttam, hogy a föld véres lesz előttem...

17. fejezet.

- Baj van. - mondta Yo Seob. Először nem látszott idegesnek, de most hirtelen sírásban tört ki.

- Yo Seob! Mi az? Mi történt? - kérdeztem ilyedten.

- NiTae. - zokogta Yo Seob.

- NiTae? Mi van NiTaeval? - kiabáltam.

- Menj le a többiekhez és megtudod. - zokogta Yo Seob.

Dong Woonnal azonnal leszaladtunk. Doo Joon és a többiek az ajtóban álltak és egy mini rádiót tartottak a kezükben, amiben egy kazetta volt.

- Mi az? Mi történt? Mondjátok már! - szaladtam oda, majd kitéptem Doo Joon kezéből a kis rádiót és elindítottam. A következő volt hallható rajta: *Na jól figylejetek ti mindenlében kanál kis nyomorékok! A múltkori összefutásunkkor talán ti nyertetek. Miattatok lecsukták a társaimat! De most rajtam a sor, hogy visszavágjak. Erre a drága kis barátnőtök pont jól is jött. Nálam van és ha nem akarjátok, hogy baja essen akkor ezt a felvételt nem mutatjátok meg senkinek! Sem a rendőrség sem a média sem pedig egyéb ilyesmi nem jöhet szóba! Felfogtátok? Holnap találkozzunk annál a sikátornál, ahol először futottunk össze a kis szukákkal. Mindenki jöjjön! Tudom hányan vagytok! Tudom a neveteket! Szóval észre fogom venni, ha valamelyikőtök nem jön el! És ne is próbálkozzatok semmivel, mert annak a levét a kis barátnőtök issza meg. ( ekkor NiTae sikítása hallatszott a háttérből). A srácok addig is eljátszanak vele. És üzenem külön annak aki múltkor rám támadt, ( ez Dong Woonnak szólt) hogy ne higgye, hogy megússza. Velem ilyet senki sem csinálhat! Vagy neki vagy a kis szukájának fog komoly baja esni! Még egyszer mondom! Így is úgy is megfizettek ezért, úgyhogy felesleges próbálkozni! Vagy a kis barátotok meghal. Holnap! Délután ötre legyetek ott! Nem várok! És mégegyszer: A rendőrséget felejtsétek el!*

Amikor a felvételnek vége lett csak álltam és néztem a lejátszót. Dong Woon szintén.

- M....mi...mi ez? - kérdeztem.

- Emlékeztek arra srácra aki megszökött a fiúk közül? Ő az. Hamarabb támad, mint hittük! És NiTae nála van! Semmit sem tehetünk! Talán most is figyelnek minket, hogy még véletlenül se menjünk a rendőrségre. - mondta Doo Joon.

RinRin, Dotyka és én is sírva fakadtunk.

- És most mi lesz? Mind meghalunk? Többen vannak! Az az alak újabb embereket gyűjtött! Ki tudja hányat! És most NiTae is ott van! Ki tudja mit csinálnak vele? - mondta Dotyka zokogva.

- És.....Dong Woon volt az aki rátámadt arra az alakra. És hallottátok mit mondott! Vagy neki vagy Sheniinek esik komoly baja! - mondta sírva RinRin.

Ekkor még jobban sírtam és megöleltem Dong Woont.

- Nem....nem bánthatnak téged! Azt nem élném túl! - mondtam zokogva Dong Woonnak.

- Nem engedjük, hogy bántsanak titeket! - mondta Gi Kwang és átölelte Dotykát!

- Mégis mit fogtok csinálni? Ők biztos, hogy erősebbek is lesznek és többen is lesznek! És NiTae náluk lesz! Semmit sem tehetünk! - zokogtam.

- Most mi lesz? - kérdezte JunHyung és Doo Joonra nézett.

- Nem tudom....nem tudok semmit....lehet, hogy itt mindennek vége.. - mondta.

Erre mi mégjobban zokogtunk.

Mindenki feszült volt. Beültünk a nappaliba. Csak ültünk és néztünk magunk elé egész délután. Mindenki elmerült a gondolataiban. Yo Seob ekkor jött le az emeletről. A szeme teljesen vörös volt a sok sírástól. Már sírni sem tudott. Leült.

- Talán mégsem kellett volna a lányoknak itt maradniuk. Akkor nem tartanánk itt. - szólalt meg HyunSeung.

- Ezt mégis, hogy értsük? Mi vagyunk a hibásak mindenért? - kérdezte RinRin.

- Mondjuk. Ha ti nem jöttök akkor a mi életünk marad a régiben és ez nem történik meg. - mondta HyunSeung.

- Micsoda? Nem a mi hibánk, hogy ez így történt! És nem mi ajánlottuk fel, hogy maradjunk itt! Senki sem tudhatta előre, hogy ez lesz! Az sem a mi hibánk, hogy NiTaet elrabolták. - kiabálta Dotyka.

- Igaz is. Az Shenii hibája! Ha nem mászik rá Yo Seobra és nem látja ezt meg NiTae akkor nem történik semmi. - nézett rám HyunSeung.

- Te miről beszélsz? Nem másztam rá Yo Seobra! És különbenis az a fiú előbb utóbb támadott volna! - mondam.

- Igen de akkor nem biztos, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe hozhatott volna minket. Ha te nem lennél itt, akkor az a baleseted sem történt volna meg és mi nyugodtan tudtunk volna próbálni, ahelyett, hogy a kórházba járkálunk. - mondta HyunSeung.

- Elég! Ezt azonnal fejezd be! Senki nem tehet róla! Különben is mi mondtuk Gi Kwanggal Sheniinek és DeeDeenek, hogy maradjanak Seoulban! Erről nem ők tehetnek! A baleset sem az ő hibájuk volt! És azzal most végképp nem segítünk egymásnak, ha összeveszünk. - mondta Dong Woon.

Nem bírtam tovább. Felálltam és sírva felrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót. Öt perc múlva valaki kopogott.

- Shenii! Engedj be! Hallod? Én vagyok! - hallottam Dong Woon hangját. Szükségem volt most a közelségére úgyhogy beengedtem.

Leültünk.

- Én....én nem tudom mit csinálok ha téged bántanak! - mondtam sírva és megöleltem Dong Woont.

- Értem ne aggódj! Azt nem engedem, hogy téged bántsanak! - mondta.

- Engem nem érdekel az sem, ha lelőnek! Csak téged ne... -

- Ilyet ne mondj! Nem fognak veled semmit sem csinálni, mert nem hagyom! - mondta Woonie, majd gyengéden megcsókolt. Egész este összebújva ültünk az ágyon. Beszélgettünk. Most csak mi léteztünk senki más. Dong Woon ölében aludtam el. Hajnalban fölriadtam. Woonie aludt. Én még mindig az ölében voltam. Megöleltem és még szorosabban bújtam hozzá. Úgy éreztem, abban a pillanatban senki sem szakíthatja el tőlem. Nem! Most már nem engedem el...

16. fejezet

Yo Seob a földre került. Dong Woon behúzott neki, mire Gi Kwang és a többiek lefogták. RinRin és Dotyka felsegítették Yo Seobot, akinek vérzett a szája. Én csak álltam. Teljesen leblokkoltam.

- Engedjetek el! - kiabálta Dong Woon és egyre dühösebb lett. - Te szemét! Tudtad, hogy szeretem őt, tudtad, hogy mit érzek! Kiöntöttem neked a lelkemet vele kapcsolatban, mint testvér a testvérnek. Mert megbíztam benned! Erre te hátba támadsz! Miért? - kiabálta.

Micsoda? Szeret? Úristen! Tényleg szeret. Yo Seob csak állt és a földet nézte...nem tudott mit mondani. Tudta, hogy Dong Woonnak igaza van.

- Válaszolj Yo Seob! Miért? - tette fel a kérdést újra Woonie, majd hirtelen hasba ütötte GiKwangot és Doo Joont és megint rávetette magát Yo Seobra.

- Miért? Válaszolj, különben én szedem ki belőled! - kiabálta Dong woon. A szeme szikrázott a dühtől és a gyűlölettől.

Gi Kwang újból megpróbálta lefogni, de ekkor dong neki is behúzott egyet. Őrjöngött. Hirtelen a ruhájánál fogva felemelte Yo Seobot és rádobta Doo Joonra. Majd felemelte az ott lévő kis fa asztalt és JunHyung felé hajította. Amikor HyunSeung megpróbálta lefogni, Dong Woon nekilökte egy polcnak és HyunSeung beverte a fejét. Dong Woon felkapott egy széket és Gi Kwangra dobta.

- Elég! Elég! Megőrültél? Fejezd be! - kiabáltam és amikor láttam, hogy megint Yo Seob felé megy és meg akarja ütni, gyorsan Seobie elé álltam. Dong Woon keze hirtelen megállt, hogy nehogy megüssön. Belenéztem a szemébe és láttam, hogy tele van haraggal és gyűlölettel.

- Elég! Fejezd be! A barátaidat bántod! - kiabáltam rá.

- Állj félre! - mondta Dong.

- Nem! Hagyd abba! - kiáltottam.

- Csak állj félre! - mondta egyre hangosabban-

- Nem! - kiabáltam megint.

Ekkor Dong Woon megfogta a karomat és elhúzott onnan, majd újból Yo Seob felé ment.

- Nem! Elég! - kiabáltam sírva. Amikor Dong megint meg akarta ütni Yo Seobot, megfogtam Dong Woon karját és visszatartottam. Ekkor rám nézett, megfogta a csuklóm, megszorította és nekinyomott a falnak.

- Elég! Ez fáj! - kiabáltam. Amikor Dong Woon belenézett a szemembe, látta, hogy félek és sírok. Ekkor vette csak észre, hogy mit csinál. Elengedett. Az oldalamba hasító fájdalom miatt majdnem elestem, de Yo Seob megfogott. A többiek is ekkor álltak fel. Dong Woon körbenézett. RinRin és Dotyka teljesen leblokkolt. Gyorsan odaszaladtak a fiúkhoz és felsegítették őket. Yo Seob még mindig fogott. Könnyes szemmel néztem rá Dong Woonra.

- Te....te megőrültél. - mondtam és megint sírva fakadtam. Nem tudtam többet mondani.

Dong Woon megint körbenézett. Mindenki őt nézte. Mit tett? Ezek a barátai. És Shenii nem a tulajdona. Azzal van, akivel akar. Nem tudta mi ütött belé. Szeretett. Rám nézett.  Bántott. Miatta sírok. Megint miatta szenvedek. Ő csak ártani tud nekem. Ekkor Dong Woon megfordult és kiszaladt az ajtón. Én csak néztem utána és zokogtam. Yo Seob szorosan átölelt. Én egész testemben remegtem.

- NiTae keresésére megyünk. - mondta Doo Joon remegő hangon. Még ő sem fogta fel teljesen, hogy a barátja rájuk támadt.

- És Dong? - kérdeztem sírva. - Most nagyon dühös! Bármit megtehet. -

- Úgysem találnánk meg. - mondta JunHyung.

Dong Woon a kocsijában ült és csak ment. Nem tudta hova, csak ment. Egyre gyorsabban. Egyszer csak megállt egy hídnál. Kiszállt, odament a híd széléhez és lenézett. A folyó szédületes sebességgel folyt alatta. Gondolkodott. Mit tett? Mi ütött belé? Szereti Sheniit. Ilyet még soha nem érzett. Talán azért, mert eddig mindenki csak azért rajongott érte, mert híres. De Shenii más volt. Ők már velük élnek. Eddig csak szenvedést okozott a lánynak. Ezen változtatnia kell! Nem futamodhat meg! Meg kell mutatnia, hogy ő igenis tud gyengéd és védelmező lenni. Bocsánatot fog kérni tőlem, utána pedig küzdeni fog értem! Igen! Ezt fogja tenni. Visszaszállt az autóba és hazafele vette az irányt. Mikor hazaért csak én és Yo Seob voltunk otthon az emeleten. Az ágyon ültünk. Yo Seob fogta a kezem. Én még mindig nem tudtam felfogni azt, ami történt. Mikor Dong Woon benyitott, ránéztünk. Ahogy felismertük, mindketten azonnal felpattantunk.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte hirtelen Dong Woon.

- NiTae keresésére indultak. - mondta Yo Seob.

- Kicsit magunkra hagynál minket Sheniivel? - nézett rá Dong Woon Yo Seobra. Yo Seob rám nézett. Én bólintottam. Yo Seob megértette és kiment.

Dong Woon közelebb jött. Nem mertem ránézni. Csak álltam ott a földet nézve. Dong Woon még közelebb jött és megfogta a kezem. Látta, hogy még mindig vörös attól, ahogy megszorította. Amikor láttam, hogy a szorítása helyét nézi, elvettem onnan a kezem és ráhúztam a pulcsim ujját, hogy ne látszódjon.

- Shenii... - szólalt meg Dong Woon. - Én...én...sajnálom. Nem akartam senkit sem bántani. Főleg nem téged. Nem tudom mi ütött belém...egyszerűen amikor meghallottam, hogy te meg Yo Seob... - nem fejezte be. Nagy levegőt vett. - Nézd tudom, hogy semmi okom nem lett volna így viselkedni, mert ne vagy a tulajdonom de egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy yo Seobbal... - itt megint abbahagyta. - Shenii...én...én szeretlek és azt akarom, hogy csak az enyém legyél. Tudom, hogy eddig csak fájdalmat okoztam de... - itt abbahagyta és a földet bámulta. Felé fordultam és ránéztem. Dong is rám nézett, majd én hirtelen átöleltem és megcsókoltam. Ő is átölelt. Hosszas csókolóztunk, amikor Yo Seob nyitott be. Amikor meglátott minket, hirtelen nem tudott mit mondani, de aztán mégis megszólalt...

15. fejezet

Eltelt egy hét. Dotykát hazaengedték. Dong Woon minden nap és minden percben mellettem volt. Most már mindig bent volt nálam.

- Még két hét és te is hazamehetsz. - mondta.

- Tudom. - válaszoltam.

Ebben a pár napban annyira sokat voltunk együtt. Alig beszéltünk de mégis többet mondott mindenkinél. Ott volt velem. Yo Seob is gyakran ott volt, mindig csak éjszaka ment el meg nappal pár órára, hogy ételt hozzon Dong Woonnak és magának. Meglepett, amiért Yo Seob is mellettem van és nem NiTaeval. A többiek is sűrűn jöttek hozzám de ők csak egy-két órára néztek be. Dotyka is, mert mindig Gi Kwanggal volt elfoglalva. Nagyon közel kerültek egymáshoz és nagyon édesek voltak! :)

A fiúk mindig megpróbáltak szórakoztatni, beszélgettünk, így gyorsan elment a két hét. Még fájt az oldalam de már szépen gyógyult, így hazaengedtek. A fiúk óvatosan bántak velem. Mikor hazaértünk mindenki újjongott, hogy végre otthon vagyok. Amikor felmentem a szobámba és leültem az ágyra boldogság fogott el, hogy ma már itt alhatok. Ekkor Maya a kutyám ugrott az ölembe és majd bepisilt örömében.

- Sziiiaaa! - kiáltottam. - Istenem de hiányoztál. - Magamhoz öleltem. Ő rögtön hozta a játékát és ugatott. - Sajnálom Mayus de most nem tudok játszani. Még nem gyógyultam meg teljesen. - mondtam neki. Még egy ideig próbálgatta, hátha játszom vele de amikor látta, hogy ez teljesen reménytelen, sértődötten kiment. Ekkor Yo Seob nyitott be hozzám.

- Bejöhetek? - kérdezte.

- Persze! - mondtam mosolyogva. Nagyon megkedveltem. - kérdezhetek valamit? - néztem rá.

- Persze! - mondta.

- Miért voltál mellettem és miért nem a többiekkel jöttél mindig? - kérdeztem.

- Nem is tudom. Kedvellek. Meg aztán jó volt ott lenni melletted és Dong mellett. Ha hazamegyek úgyis csak aggódtam volna. - mondta.

- Tényleg? Aggódtál? - kérdeztem.

- Igen. - mikor ezt kimondta egymásra néztünk és hirtelen közeledni kezdtünk egymáshoz, majd váratlanul megcsókoltuk egymást. Hosszasan csókolóztunk és átöleltük egymást. Ekkor hirtelen NiTae, Dotyka és RinRin nyitott be és megláttak minket Yo Seobbal.

- Úristen ti mit csináltok? - kérdezte RinRin. Amikor NiTae meglátta, hogy Yo Seobbal csókolózunk sírva kiszaladt a szobából.

- NiTae várj! Ez nem az aminek látszik! - megpróbáltam utána szaladni, de csak sántikálni tudtam, mert még mindig fájt az oldalam és csak lassan tudtam mozogni. NiTae sírva kiszaladt az ajtón.

- Mi történt? - kérdezte Doo Joon.

- Shenii és Yo Seob úgy döntöttek, hogy fittyethánynak NiTae érzéseire és kisajátítják egymást maguknak! - mondta RinRin és dühösen rám nézett.

- Micsoda? - kiáltott fel Dong Woon, majd előbb rám, aztán Yo Seobra nézett.

- Te szemét! Hogy tehetted? - kérdezte szikrázó szemekkel Dong Woon és hirtelen rávetette magát Yo Seobra...