16. fejezet

Yo Seob a földre került. Dong Woon behúzott neki, mire Gi Kwang és a többiek lefogták. RinRin és Dotyka felsegítették Yo Seobot, akinek vérzett a szája. Én csak álltam. Teljesen leblokkoltam.

- Engedjetek el! - kiabálta Dong Woon és egyre dühösebb lett. - Te szemét! Tudtad, hogy szeretem őt, tudtad, hogy mit érzek! Kiöntöttem neked a lelkemet vele kapcsolatban, mint testvér a testvérnek. Mert megbíztam benned! Erre te hátba támadsz! Miért? - kiabálta.

Micsoda? Szeret? Úristen! Tényleg szeret. Yo Seob csak állt és a földet nézte...nem tudott mit mondani. Tudta, hogy Dong Woonnak igaza van.

- Válaszolj Yo Seob! Miért? - tette fel a kérdést újra Woonie, majd hirtelen hasba ütötte GiKwangot és Doo Joont és megint rávetette magát Yo Seobra.

- Miért? Válaszolj, különben én szedem ki belőled! - kiabálta Dong woon. A szeme szikrázott a dühtől és a gyűlölettől.

Gi Kwang újból megpróbálta lefogni, de ekkor dong neki is behúzott egyet. Őrjöngött. Hirtelen a ruhájánál fogva felemelte Yo Seobot és rádobta Doo Joonra. Majd felemelte az ott lévő kis fa asztalt és JunHyung felé hajította. Amikor HyunSeung megpróbálta lefogni, Dong Woon nekilökte egy polcnak és HyunSeung beverte a fejét. Dong Woon felkapott egy széket és Gi Kwangra dobta.

- Elég! Elég! Megőrültél? Fejezd be! - kiabáltam és amikor láttam, hogy megint Yo Seob felé megy és meg akarja ütni, gyorsan Seobie elé álltam. Dong Woon keze hirtelen megállt, hogy nehogy megüssön. Belenéztem a szemébe és láttam, hogy tele van haraggal és gyűlölettel.

- Elég! Fejezd be! A barátaidat bántod! - kiabáltam rá.

- Állj félre! - mondta Dong.

- Nem! Hagyd abba! - kiáltottam.

- Csak állj félre! - mondta egyre hangosabban-

- Nem! - kiabáltam megint.

Ekkor Dong Woon megfogta a karomat és elhúzott onnan, majd újból Yo Seob felé ment.

- Nem! Elég! - kiabáltam sírva. Amikor Dong megint meg akarta ütni Yo Seobot, megfogtam Dong Woon karját és visszatartottam. Ekkor rám nézett, megfogta a csuklóm, megszorította és nekinyomott a falnak.

- Elég! Ez fáj! - kiabáltam. Amikor Dong Woon belenézett a szemembe, látta, hogy félek és sírok. Ekkor vette csak észre, hogy mit csinál. Elengedett. Az oldalamba hasító fájdalom miatt majdnem elestem, de Yo Seob megfogott. A többiek is ekkor álltak fel. Dong Woon körbenézett. RinRin és Dotyka teljesen leblokkolt. Gyorsan odaszaladtak a fiúkhoz és felsegítették őket. Yo Seob még mindig fogott. Könnyes szemmel néztem rá Dong Woonra.

- Te....te megőrültél. - mondtam és megint sírva fakadtam. Nem tudtam többet mondani.

Dong Woon megint körbenézett. Mindenki őt nézte. Mit tett? Ezek a barátai. És Shenii nem a tulajdona. Azzal van, akivel akar. Nem tudta mi ütött belé. Szeretett. Rám nézett.  Bántott. Miatta sírok. Megint miatta szenvedek. Ő csak ártani tud nekem. Ekkor Dong Woon megfordult és kiszaladt az ajtón. Én csak néztem utána és zokogtam. Yo Seob szorosan átölelt. Én egész testemben remegtem.

- NiTae keresésére megyünk. - mondta Doo Joon remegő hangon. Még ő sem fogta fel teljesen, hogy a barátja rájuk támadt.

- És Dong? - kérdeztem sírva. - Most nagyon dühös! Bármit megtehet. -

- Úgysem találnánk meg. - mondta JunHyung.

Dong Woon a kocsijában ült és csak ment. Nem tudta hova, csak ment. Egyre gyorsabban. Egyszer csak megállt egy hídnál. Kiszállt, odament a híd széléhez és lenézett. A folyó szédületes sebességgel folyt alatta. Gondolkodott. Mit tett? Mi ütött belé? Szereti Sheniit. Ilyet még soha nem érzett. Talán azért, mert eddig mindenki csak azért rajongott érte, mert híres. De Shenii más volt. Ők már velük élnek. Eddig csak szenvedést okozott a lánynak. Ezen változtatnia kell! Nem futamodhat meg! Meg kell mutatnia, hogy ő igenis tud gyengéd és védelmező lenni. Bocsánatot fog kérni tőlem, utána pedig küzdeni fog értem! Igen! Ezt fogja tenni. Visszaszállt az autóba és hazafele vette az irányt. Mikor hazaért csak én és Yo Seob voltunk otthon az emeleten. Az ágyon ültünk. Yo Seob fogta a kezem. Én még mindig nem tudtam felfogni azt, ami történt. Mikor Dong Woon benyitott, ránéztünk. Ahogy felismertük, mindketten azonnal felpattantunk.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte hirtelen Dong Woon.

- NiTae keresésére indultak. - mondta Yo Seob.

- Kicsit magunkra hagynál minket Sheniivel? - nézett rá Dong Woon Yo Seobra. Yo Seob rám nézett. Én bólintottam. Yo Seob megértette és kiment.

Dong Woon közelebb jött. Nem mertem ránézni. Csak álltam ott a földet nézve. Dong Woon még közelebb jött és megfogta a kezem. Látta, hogy még mindig vörös attól, ahogy megszorította. Amikor láttam, hogy a szorítása helyét nézi, elvettem onnan a kezem és ráhúztam a pulcsim ujját, hogy ne látszódjon.

- Shenii... - szólalt meg Dong Woon. - Én...én...sajnálom. Nem akartam senkit sem bántani. Főleg nem téged. Nem tudom mi ütött belém...egyszerűen amikor meghallottam, hogy te meg Yo Seob... - nem fejezte be. Nagy levegőt vett. - Nézd tudom, hogy semmi okom nem lett volna így viselkedni, mert ne vagy a tulajdonom de egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy yo Seobbal... - itt megint abbahagyta. - Shenii...én...én szeretlek és azt akarom, hogy csak az enyém legyél. Tudom, hogy eddig csak fájdalmat okoztam de... - itt abbahagyta és a földet bámulta. Felé fordultam és ránéztem. Dong is rám nézett, majd én hirtelen átöleltem és megcsókoltam. Ő is átölelt. Hosszas csókolóztunk, amikor Yo Seob nyitott be. Amikor meglátott minket, hirtelen nem tudott mit mondani, de aztán mégis megszólalt...