21. fejezet

- Ti is halljátok? - kérdeztem.

- Igen! Fenntről jön, a padlásról. - mondta NiTae.

Mindannyian megindultunk a padlás felé. Mikor felértünk, a sírás abbamaradt.

- Hahó! - mondtam.

Ekkor mocorgásra lettünk figyelmesek az egyik doboz mögött. Odamentünk és benéztünk a doboz mögé. Egy kislány kuporgott ott és látszott rajta, hogy nagyon fél.

- Hékás! Hátte? - kérdezte RinRin.

A kislány erre megint sírni kezdett.

- Hé, hé ne sírj! - próbáltam nyugtatni. - Mi a neved? - kérdeztem.

- S...SuSu. - szipogta a kislány.

- És hogy kerülsz ide? - kérdeztem.

- N...nemtudom. A nővéremmel voltam. Ő jött értem az iskolába. De amikor idejöttünk és nem haza, azt mondta, hogy itt valami együttes lakik és muszály bejutnunk. Rengetegen voltak itt és valahogy elkeveredtem. Amikor mindenki beszaladt ide, akkor próbáltam keresni a nővéremet de nem találtam. Aztán nagyon megilyedtem a rendőrbácsiktól. Azt hittem el akarnak vinni, ezért elbújtam előlük. - mondta SuSu.

- Jól van, semmi baj. A nővéred valószínüleg a rajongónk volt. - mosolygott DooJoon.

SuSu ránézett.

- Héé! Téged felismerlek! - ekkor felállt és végigmérte a többi fiút is. - És titeket is! Veletek van tele a nővérem szobája.

- Az lehet! - Vigyorgott Gi Kwang.

- Húú! Igazi sztárokkal vagyok. - mosolygott SuSu.

- Hány éves vagy? - kérdeztem mosolyogva.

- Nyolc. -

- Jól van, akkor meg tudod mutatni merre laktok ugye? Hazaviszünk! A szüleid már biztosan aggódnak. - modtam.

- Rendben! -

Mindannyian mentünk. Amikor oda értünk a kislány szüleinek háza elé egy fiatal, velünk egy korú lány nyitott ajtót. Amikor meglátott minket és a B2st tagokat, meg a hugát, csak kamillázott.

- Szia! - köszöntem. - A hugod nálunk maradt, abban a nagy felfordulásban ami ma volt és gondoltuk hazahozzuk. - mondtam mosolyogva. Ekkor a lány anyukája is megjelent az ajtóban.

- SuSu! Hála az égnek! - kiáltott fel Susu anyja és megölelte a kislányt.

- Maguk kicsodák? - kérdezte.

- Mi vagyunk az a banda akiért a maguk lánya SuSu elmondása szerint rajong. - mondta mosolyogva Doo Joon.

- Á, igen, felismerlek titeket! - mosolyodott el SuSu anyja. - A ti zenétek megy egész nap és rengeteg kép van rólatok és... -

- ANYA! - vágott anyja szavába SuSu nővére, aki már nagyon vörös volt.

- Nos, köszönöm, hogy hazahozták a kislányomat. Hyun Seoly vagyok. - mutatkozott be az anya. Ezután huncutul a nagyobbik lányára nézett. - Esetleg, ha van idejük nem jönnének be egy kis forró csokira? Hálánk jeléül amiért hazahozták SuSut. Legalább egy fél órácskára. Annyi pihenő biztos jár maguknak. - mondta mosolyogva. SuSu nővére ekkor levegőt sem mert venni.

- Hát nem is tudjuk... - haboztunk.

- Naa! Csak egy forró csoki meg egy kis süti! Jól fog esni maguknak! - mondta Hyun Seoly kedvesen.

- Hát jó! De tényleg csak pár perc! - mondta Doo Joon.

Bent a házban kellemes légkör fogadott. Nagyon otthonos kis ház volt. SuSu föl le rohangált és minden játékát egyenként megmutogatta. SuSu nővére csak ült szótlanul. Nem igazán tudta fel fogni, hogy a kedvenc bandája ül vele szemben.

- És téged hogy hívnak? - mosolygott rá Doo Joon.

- H....Hyun Miary. - mondta szégyenlősen, majd babrálni kezdett a telefonjával. Lopva odapillantottam és láttam, hogy sms-t ír. Miután megírta hirtelen felállt és kiment.

Miary a wc elé sietett és felhívta a barátnőjét.

- Szia Miary! Miért hívsz? - szólt bele egy hang.

- Szia Cheeny! Nem hiszed el kik vannak itt! Úristen meghalok! - visongott halkan, nehogy meghalljuk.

- Kik? - kérdezte Cheeny kíváncsian.

- A B2st! - mondta Miary.

- HOGY MIIIIIIIIIIIII? Ez komoly? Két perc és nálad vagyok! Várj meg! - mondta Cheeny, majd letette a telefont. Miary visszafele akart sietni amikor Doo Joon épp akkor fordult be a sarkon, a fürdő szoba felé és összeütköztek. Doo Joon hátra esett, Miary pedig rá. A tekintetük hirtelen találkozott és egy örökkévalóságnak tűnő másodpercig csak nézték egymást.

- Jajj bocsánat ne haragudj! Ügyetlen vagyok. - állt fel Doo Joon zavartan.

- N..nem, semmi baj...é...én siettem nagyon. - mondta Miary is szégyenlősen.

Ekkor csengettek.

- Biztos a barátnőm az. Megyek beengedem. - mondta, majd gyorsan elsietett az ajtó felé.

- ÚRISTEN MIARY! Hol vannak? - kiabált Cheeny.

- PSSSZT! Csendesen te lökött! Doo Joon a fürdőben van! - mondta Miary.

- Úristen! Úristen. - visonygott Cheeny.

- Gyere be! De legyél normális! A konyhában vannak! Van velük négy lány is! Szerintem azok, akikről a cikkeket írták az újságokban. -

- De hogy kerülnek ide? -

- A hugomat hozták haza, mert a B2st házban maradt amikor elloptuk Doo Joon alsóga... - Itt hirtelen elhallgatott, mert Doo Joon épp akkor jött ki a fürdőszobából. Amikor meglátta Miary barátnőjét, rámosolygott.

- Szia! - mondta neki.

- Sz...sz..szia! - köszönt Cheeny is, majd Doo visszament a konyhába.

- Úrsiten! Úrsiten! Ugye HyunSeung is itt van? - kérdezte Cheeny.

- Igen! Itt van az összes tag! - mondta Miary, majd ők is bementek a konyhába. Amikor Cheeny meglátta HyunSeungot, azt hitte összeesik. Elsápadt.

- Szia Cheeny! - köszönt Miary anyukája. - Mondd csak, jól vagy? Olyan sápadt vagy. -

- J..Jó napot Seoly asszony. Igen jól vagyok. - mondta Cheeny, majd ránk nézett. - Sz..sziasztok. -

- Szia! - köszöntünk mi is.

Még egy negyed órát beszélgettünk.

- Most már tényleg ideje mennünk! Köszönjük a vendéglátást! Rég voltunk már ilyen családias helyen, csak úgy. - mosolygott Doo Joon.

- Áhh igazán nincs mit! Örülünk, hogy itt voltatok. - mosolygott Seoly.

- Majd néha átmehetek játszani hozzátok? - kérdezte SuSu.

- Na de kicsim! - szólt rá Seoly.

- Nem, nem semmi baj! - mosolygott Doo Joon. - Hát persze, hogy átjöhetsz! Hozhatod a lányokat is, ha gondolod. - mondta mosolyogva.

- Okés! - mondta SuSu.

Amikor hazaértünk, mindenki tette a dolgát. Takarítókat hívtunk, Doo Joon elment elintézni az újság ügyeket, stb.

Este vacsora után, már mindenki nagyon fáradt volt.

- Nah, ez is egy mozgalmas nap volt. Nagyon kedvesek voltak Seolyék nem? - kérdezte JunHyung.

- De igen! - mosolygott Doo Joon. Miary nagyon tetszett neki. Olyan szép lány. Ráadásul B2st rajongó.

- Te meg mit mosolyogsz? - nézett rá JunHyung.

- Áá, semmit. - mondta, majd felment a szobájába.

- Ezzel meg mi van? - kérdezte.

- Bolondgomba volt a spagettijében. - mondta RinRin.

- Nincs kedved ma is velem aludni? Nem akarok egyedül lenni. - néztem rá Dong Woonra.

- De igen! - mosolygott Woonie.

- Ajjaj... ennyi erővel át is költözhetsz, mert mostanában nem igen fogtok külön aludni szerintem. - mondta JunHyung mosolyogva.

Mikor lefeküdtünk, Woonieval egymáshoz bújtunk. Ő pillanatok alatt elaludt. Én azon gondolkoztam, ami ma történt. Nem a rajongókon meg a paparazzókon. Hanem a délutáni forrócsokizáson. A fiúk tök rendesek voltak. Mint az átlag emberek! És úgy is kezelték őket. Na jó talán Miary meg a barátnője nem...de az a lényeg, hogy a fiúk nincsenek elszállva maguktól. Én büszke vagyok rá. Ekkor Dong Woonra néztem és adtam neki egy puszit, mirő ő összekucorodott és még jobban hozzám bújt. Én csak mosolyogtam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy neki épp én kellettem, majd engem is elnyomott az álom...