19. fejezet
Láttam, hogy Yo Seob és Hektor feje is vérzik. Dong Woon odarohant hozzám és legugolt.
- Shenii! Shenii ugye nem esett bajod? Kérlek mond, hogy jól vagy. - mondta aggódva.
Én nem válaszoltam. Csak néztem meredten Yo Seob vérző fejét. Ekkor láttam, hogy NiTae rohan Yo Seobhoz.
- Yo Seob! Yo Seob! - kiabláta.
Ekkor Yo Seob a fejét fogva felült. Hála az égnek jól volt. Csak elesett és beverte a fejét egy kőbe. Csak ekkor néztem Dong Woonra aki segített felülni. Hátranéztem. Hektor ott feküdt mögöttem holtan és fejbellőve. Ahogy megláttam sírásban törtem ki és Dong Woon ölébe hanyatlottam. Ő átölelt. Én csak sírtam. Csak most fogtam fel igazán mi is történt velünk.
- Hála az égnek! - sírtam.
- Nyugodj meg! - mondta Dong Woon és segített felállni de mielőtt felálltunk volna, Dong Woon hirtelen a bordáihoz kapott és visszahanyatlott a földre.
- Woon! Woon! Úristen! Úristen segítség! - kiabáltam sírva és legugoltam Dong Woonhoz.
- Nyugi! Csak kicsit fáj a borám. - mondta.
- Úristen lehet, hogy valami komolyabb bajod van! Mentőt! Gyorsan! - kiabáltam, majd még jobban sírva fakadtam. Dong Woon csak ölelt.Körbenéztem. Ott volt a rendőrség, a mentősök meg rengeteg fotós és riporter akik fotózkodtak.
- Hé ezt azonnal fejezzék be! - kiabálta rájuk az egyik rendőr és megpróbálták eltávolítani őket de túl sokan voltak. Csak fotóztak és mindenféle kérdést kiabáltak. Hallottam, hogy az egyik rendőr erősítést kér. Dong Woon próbált a testével eltakarni. Yo Seobot és a többieket is betuszkolták egy-egy mentőautóba. Minket is. A fényképezőgépek csak kattogtak.
- Te jó ég, milyen cikkek lesznek ebből. - mondta Dong Woon idegesen.
- Hogy találtak ránk? - kérdeztem.
- Ezek mindenhova odatalálnak. De legalább Hektor halott és nem lett nagyobb baj. Ugye jól vagy? - kérdezte aggódva és megsimogatta az arcomat.
- Én jól! Velem ne törődj! De te? Ugye semmi bajod? - kérdeztem aggódva.
- Nyugodj meg semmi baj. - mondta Dong Woon, majd megcsókolt. A kórházba érve mindenkit megvizsgáltak. A Riporterek még a kórházig követtek de a kórházba nem tudtak bejutni. A rendőrség már intézkedett.
- Úristen ez agyrém. - mondta RinRin. Ekkor megérkezett a nővér a váróterembe a vizsgálati eredményekkel.
- Mindenki hazamehet! Senki nem szenvedett súlyos károsodást. - mondta.Mindenki megnézte a maga eredményeit.
- Nekem csak bordazúzódásom van. - mondta Dong Woon.
- Jézusom! - kiáltottam fel és megtapogattam a bordáit. - Biztos, hogy ez nem súlyos? Hol fáj? És..és..és.. -
- Shenii! Nyugi! Jól vagyok! Csak egy zúzódás oké? - nyugtatott Dong Woon és átölelt.
- Annyira féltem, hogy bajod esik. - mondtam és szorosan odasimultam hozzá.
Dong Woon ekkor hihetetlen lelkiismeretfurdalást érzett. Megígérte, hogy nem bánthatnak. És tessék. Semmit nem tehetet akkor. Ki tudja még mi minden történik, ha a rendőrség nem lép közbe. Csak ígéretni tud. Már megint. A rendőrség gondoskodott róla, hogy az összes riporter azthiggye, hogy mi egész este a kórházban leszünk és titokban hazajuttattak minket. Otthon aztán Dong Woonnal felmentünk a szobámba.
- Shenii. - szólalt meg Dong Woon.
- Igen? - kérdeztem, majd hozzábújtam.
Ő eltolt magától és a kezébe temette a fejét.
- Woonie mi az? - kérdeztem. - Mi...mi a baj? Már...már nem szeretsz? - kérdeztem hirtelen aggódva.
Ekkor azonnal átölelt!
- Jézusom ilyet soha többé ne mondj! Te vagy nekem a legfontosabb hallod? És....és.... -
- És? - kérdeztem.
- Shenii én sajnálom! - éreztem, hogy könnyek folynak le az arcán.
- Mi...mit sajnálsz? Mi a baj? - Néztem rá ilyedten.
-Megint....megint cserbenhagytalak és hazudtam neked. - mondta. - Shenii ne haragudj én szörnyen szégyellem magam. -
- Micsoda? Nem csináltál semmit! Vagy igen? -
- Megígértem, hogy senki nem bánthat. És megint tehetetlenné váltam és végignéztem ahogy kínoznak. Shenii én...én sajnálom. - Ekkor a nyakambaborult és csak zokogott.
- Ezt nem mondhatod komolyan! Lefogtak! Nem tehettél semmit! És most az a lényeg, hogy együtt vagyunk! - mondtam neki és gyengéden felemeltem a fejét. - Én szeretlek! Hallod? Eleinte azért voltam veled elutasító és ellenséges, mert valamiért magamnak sem mertem bevallani...de...szeretlek! És nem számít mit mondasz, én tudom, hogy ez kölcsönös és, hogy te meg akartál védeni. Nekem ennyi elég. - mondtam. Ekkor Dong Woon is gyengéden megfogott és megcsókolt. Végigsimította a derekamat. Simogattuk egymást, majd finoman levettük egymásról a ruhákat. Onnantól ment minden magától. Nagyon jó volt!
Reggel mikor felkeltem egy tálca reggelit találtam magam előtt. Dong Woon ott feküdt mellettem.
- Jó reggelt! - mondta mosolyogva, majd megpuszilt.
Fölültem.
- Jóreggelt. - mondtam és ásítottam egyet.
- Azért le ne nyelj! - vigyorgott Dong Woon.
- Nagyon vicces. - néztem rá és hozzávágtam a párnámat. - Hát ez? - kérdeztem mosolyogva. - Csak nem nekem hoztad? -
- Nem, magamnak. De te is kaphatsz belőle egy kicsit. - vigyorgott.
- Haha! Persze! Kettőt pislogsz és már üres lesz a tálca. Fogaduk? - kacsintottam rá.
- Ááá inkább nem! Úgyis te nyersz. - vigyorgott Dong.
- Gyáva nyuszi. - mosolyogtam és megettem a reggelimet.
Amikor befejeztem az evést, Dong Woonnal kéz a kézben mentünk ki a nappaliba.
- Sziasztok! - köszöntünk vigyorogva.
- Na, látom valakiknek nagyon jó volt az este. - szólalt meg Doo Joon. - Viszont ezek már kevésbé jók. - ekkor egy valag újságot tolt elénk. - mind mai. - mondta.
Sorra álltak benne a cikkek a tegnapi esetről. Mindenféle kitalált sztorik ilyen címekkel: A fiúk szerelmesek és ezért akciófilmet rendeztek?, Dong Woon gyilkos?, Az új lányok örökre megváltoztatták a Beast tagokat?, Mi történt a Beast tagokkal?, Halottak! A Beast is ott volt!, Közük van a gyilkossághoz?, Embereket öltek a Beast tagok?, Rabló támadás vagy igazi akciófilm?
- Úr isten! Ezek mindenféle történetet kitalálnak? - néztem rá a cikkekre szörnyülködve.
- Úgy néz ki. Mi lesz ebből... - mondta Doo Joon idegesen.
Mindenki idegesen járkált fel, s alá.
- Már szóltunk a rendőrségnek, hogy csináljanak valamit, valamint bepereltük az újságokat. - mondta Doo Joon.
- Már soha sem lesz magánéletünk? - kérdezte RinRin amikor kinézett az ablakon. Mindenki az ablakhoz ment. A ház előtt egy csomó rajongó és riporter állt.
- Azt hiszem ideje újra rendőrséget hívni. - mondta Doo és a telefonhoz ment.
- Jézusom! Ez agyrém. - mondtam.
- Hát igen. Ez a sztár élet. - mondta JunHyung. - Mondjuk ezek a cikkek azért erősek... -
Dotyka és Gi Kwang a fotelban csókolóztak.
- Könyörgöm legalább ilyenkor ne nyalakodjatok! - Förmedt rájuk JunHyung.
- Jól va na, bocsi! De hát most mit csináljunk? Semmit sem tudunk csinálni amíg a rendőrség nem lép. - mondta Gi Kwang.
Ekkor óriási reccsenést hallottunk a bejárat felől, majd egyre hangosabb sikítást. Ekkor rajongók százait láttunk meg, ahogy szaladnak az emelet felé.
- Jézusom! - kiabáltam.
- A padlásra! Gyorsan! - kiabált JunHyung.
- A padlásra? - kérdeztem.
- Csak menjetek már! - kiabálta.
A rajongók egyre csak közeledtek. Ekkor elkezdtünk futni a padlás fele olyan gyorsan ahogy csak tudtunk...