9. fejezet

 

Másnap meglepően korán keltem. Még mindenki aludt. Kinéztem az ablakon. Szép tavaszias idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek sétálni. Felöltöztem és elmentem egy közeli parkba. Nagyon szép volt. Leültem egy padra és gondolkodtam. Mit keresek én itt? Én nem tartozom ide. És miért pont én? Otthon közben a többiek már felkeltek.

- Srácok! - futott ki ilyedten a szobámból Dong Woon. - Nem találom Sheniit! - mondta.

- Micsoda? - kiáltott fel Dotyka. - de hát hol van?

- Nem tudom, de én elmegyek és körülnézek a környéken hátha itt van valahol. - mondta Dong aggódva.

- Szerintem csak elment sétálni vagy körülnézni, nyugi. - mondta JunHyung.

- Igen? És szerinted mennyire ismeri a környéket? Eltévedhet. - mondta Dong Woon, majd kiment az ajtón és a keresésemre indult.

Megtalált. Láttam, hogy közeledik. Hirtelen nem tudom miért, de felálltam, hátat fordítottam neki és el mentem. Nem akartam vele beszélni. Pont vele nem. Nem tudom mi jött rám. Egyedül akartam lenni. Woonie utánam futott.

- Héé! Hova mész? - kérdezte.

- Egyedül szeretnék lenni. - mondtam.

- Mi? Héé várj! Állj már meg. - mondta, majd megfogta a karom és visszahúzott.

- Engedj el! - tört ki belőlem hirtelen.

- Mi ütött beléd? - Kérdezte Dong meghökkenve.

- Én...csak mondtam, hogy egyedül akarok lenni. - mondtam, majd megfordultam és elszaladtam.

- De várj! Eltévedhetsz. - kiáltotta utánam, majd megpróbált utánamfutni, de késő volt. Eltűntem a szeme elől.

Én csak futottam. Nem tudom hova, de futottam. Pár méter után megálltam és körülnéztem. Egy sikátorba tévedtem. Nagyon ilyesztő volt. Elkezdtem visszafele menni. Legalábbis próbáltam. Már közel két órája bojongtam, amikor ismerős hangokat hallottam.

- Ott van! Shenii. - kiáltotta az ismerős hang. NiTae, RinRin és Dotyka voltak. - Hová tűntél? Már egy órája keresünk. Dong Woon mondta, hogy nagyon aggódik és elszaladtál előle. - mondta RinRin.

- Egyedül akartam lenni. - mondtam.

- De most nem otthon vagyunk! El is tévedhettél voltna! - mondta mérgesen Dotyka.

- Tényleg. - szólalt meg NiTae. - Hol is vagyunk most pontosan?

- N..nem tudom. - nézett körül RinRin is.

Ekkor egy csapat fiút láttunk közeledni.

- Nézzétek! Kérdezzük meg őket! - mondta NiTae, majd odament a fiúkhoz. - Sziasztok! Eltévedtünk! El tudnátok igazítani minket? - kérdezte meg a fiúkat.

- Hát igazítani éppen tudnánk. - szólalt meg az egyik fiú, meglehetősen ilyesztő hangon.

- Nem tetszik ez nekem. - súgtam oda Dotykának.

A fiúk heten voltak. láttam, hogy az egyik hátranyul a farzsebébe és valami fényeset húz elő. Egy kés!

- NiTae vigyázz! - kiáltottam, majd gyorsan elhúztam NiTaet a fiúk elől, mielőtt azok lecsaphattak volna rá. - Futás! - kiáltottam és mindannyian elkezdtünk futni!

- Utánuk! - hallottuk magunk mögül.

- Úristen most mit fogunk csinálni? - visongott RinRin.

- Nem Tudom! De semmiképp se váljunk szét! - mondtam.

Láttam, hogy a fiúk mindjárt utolérnek és hirtelen éreztem, hogy két erős kar ragad meg és visszaránt, majd egy kés szorul a nyakamhoz. Elkaptak. Láttam, hogy Dotyka visszanéz és mikor meglátta, hogy elkaptak, visszafordul. RinRin és NiTae nem vették észre, hogy lekaptak, ezért futottak tovább.

- Dotyka neeeee! - kiáltottam de már késő volt. Elkapták őt is.

NiTae hátranézett és mikor meglátta, hogy nem vagyunk ott, megállt.

- Úristen! RinRin hol vannak Dotykáék? - kiáltozott.

- Lehet, hogy elkapták őket! Jézusom és ha megölik őket? Kés volt annál a pasasnál! -

- Kinél volt kés? - szólalt meg hirtelen a hátuk mögött Dong Woon. Ott volt az összes b2st tag. - Hol...hol van Shenii? - kérdezte aggódva.

- Megtámadtak minket! Elfutottunk, de Sheniit és Deedeet elkapták. - mondta RinRin.

- Micsoda? - kiáltott fel Dong Woon. - merre voltak? - kérdezte.

- RinRin arrafele mutatott amerről jöttek, majd Dong Woon és az összes b2st tag azonnal megindult arrafele, amerre RinRin mutatott. A lányok is utánuk futottak.

Erős szorítást éreztem a csuklómon. A falhoz nyomtak.

- Segítséég! - kiáltottam.

- Befogod! - szólt hozzám az aki szorította a karomat, majd mégerősebben nyomott a falhoz. Dotykát is lefogták.

- Mit csináljunk velük? - kérdezte az egyik.

- Fogalmam sincs. Szórakozásra jók lesznek. - mondta az, aki engem fogott. Amikor beszélt, éreztem, hogy enged a szorításból. Kaptam az alkalmon. Hirtelen hasbarúgtam és fellöktem. Majd rávetettem magam, arra a fiúra aki Dotykát fogta és rákapaszkodtam a nyakára.

- Szedjétek le rólam! - kiabálta.

Éreztem, hogy a hajamnál fogva rántanak le és letaszítanak a földre, majd belémrúgnak. Ekkor Dotykát láttam, amint ő is ráveti magát arra aki megrúgott. Hirtelen felpattantam és segítettem neki. Három fiú is nekem jött egyszerre. Mindegyik próbált lefogni. Én küzdöttem de nagyon erősek voltak. Dotykára is támadtak. Mindenhol fájdalmat éreztem. Egyszer csak Dong Woont láttam meg amint az én nevemet kiabálja és ráveti magát a fiúkra. Jöttek a többiek is. Láttam, hogy Dong Woonra támadnak a késsel. A fájdalomtól teljesen kábult voltam, de nem akartam, hogy Wooniet bántsák. Ráugrottam arra a fiúra, akinél a kés volt. Ekkor éles fájdalmat éreztem az oldalamban, majd hirtelen a hideg talajt éreztem magam alatt, és egyszerre minden elsötétült...