My wonderful life..♥

15. fejezet

Eltelt egy hét. Dotykát hazaengedték. Dong Woon minden nap és minden percben mellettem volt. Most már mindig bent volt nálam.

- Még két hét és te is hazamehetsz. - mondta.

- Tudom. - válaszoltam.

Ebben a pár napban annyira sokat voltunk együtt. Alig beszéltünk de mégis többet mondott mindenkinél. Ott volt velem. Yo Seob is gyakran ott volt, mindig csak éjszaka ment el meg nappal pár órára, hogy ételt hozzon Dong Woonnak és magának. Meglepett, amiért Yo Seob is mellettem van és nem NiTaeval. A többiek is sűrűn jöttek hozzám de ők csak egy-két órára néztek be. Dotyka is, mert mindig Gi Kwanggal volt elfoglalva. Nagyon közel kerültek egymáshoz és nagyon édesek voltak! :)

A fiúk mindig megpróbáltak szórakoztatni, beszélgettünk, így gyorsan elment a két hét. Még fájt az oldalam de már szépen gyógyult, így hazaengedtek. A fiúk óvatosan bántak velem. Mikor hazaértünk mindenki újjongott, hogy végre otthon vagyok. Amikor felmentem a szobámba és leültem az ágyra boldogság fogott el, hogy ma már itt alhatok. Ekkor Maya a kutyám ugrott az ölembe és majd bepisilt örömében.

- Sziiiaaa! - kiáltottam. - Istenem de hiányoztál. - Magamhoz öleltem. Ő rögtön hozta a játékát és ugatott. - Sajnálom Mayus de most nem tudok játszani. Még nem gyógyultam meg teljesen. - mondtam neki. Még egy ideig próbálgatta, hátha játszom vele de amikor látta, hogy ez teljesen reménytelen, sértődötten kiment. Ekkor Yo Seob nyitott be hozzám.

- Bejöhetek? - kérdezte.

- Persze! - mondtam mosolyogva. Nagyon megkedveltem. - kérdezhetek valamit? - néztem rá.

- Persze! - mondta.

- Miért voltál mellettem és miért nem a többiekkel jöttél mindig? - kérdeztem.

- Nem is tudom. Kedvellek. Meg aztán jó volt ott lenni melletted és Dong mellett. Ha hazamegyek úgyis csak aggódtam volna. - mondta.

- Tényleg? Aggódtál? - kérdeztem.

- Igen. - mikor ezt kimondta egymásra néztünk és hirtelen közeledni kezdtünk egymáshoz, majd váratlanul megcsókoltuk egymást. Hosszasan csókolóztunk és átöleltük egymást. Ekkor hirtelen NiTae, Dotyka és RinRin nyitott be és megláttak minket Yo Seobbal.

- Úristen ti mit csináltok? - kérdezte RinRin. Amikor NiTae meglátta, hogy Yo Seobbal csókolózunk sírva kiszaladt a szobából.

- NiTae várj! Ez nem az aminek látszik! - megpróbáltam utána szaladni, de csak sántikálni tudtam, mert még mindig fájt az oldalam és csak lassan tudtam mozogni. NiTae sírva kiszaladt az ajtón.

- Mi történt? - kérdezte Doo Joon.

- Shenii és Yo Seob úgy döntöttek, hogy fittyethánynak NiTae érzéseire és kisajátítják egymást maguknak! - mondta RinRin és dühösen rám nézett.

- Micsoda? - kiáltott fel Dong Woon, majd előbb rám, aztán Yo Seobra nézett.

- Te szemét! Hogy tehetted? - kérdezte szikrázó szemekkel Dong Woon és hirtelen rávetette magát Yo Seobra...

14. fejezet

Dong Woon leült az ágyam szélére és megfogta a kezem.

- Shenii! Shenii hallasz? - kérdezte.

- Fiúk... ti...itt vagytok? - kérdeztem kómásan.

- Igen! Itt vagyunk! Te hogy vagy? - kérdezte Yo Seob, bár ez elég hülye kérdés volt mivel látszott rajtam, hogy nem vagyok a toppon de jelenleg nem tudott mit mondani.

- Fáj az oldalam. - mondtam. - Mi történt?

A fiúk elmesélték az egész történetet ami az éjszaka alatt történt.

- Szóval majdnem meghaltam? - kérdeztem ilyesztően nyugodtan.

- Igen. De nem haltál! Szóval innentől hanyagoljuk a halál témát! - mondta gyorsan Yo Seob.

A fiúk még bent voltak egy negyed órát amikor egy nővér nyitott be.

- Sajnálom, de ki kell menniük. A betegnek pihenésre van szüksége. - mondta.

- Nem akarok egyedül maradni! - mondtam ilyedten.

- Nem fogsz, ne félj. Itt leszünk a kórtermed előtt! - mondta Dong Woon, majd megszorította a kezemet és Yo Seobbal együtt kiment.

Én Dong Woon után néztem. Amikor láttam kimenni, olyan érzés volt, mintha örökre elment volna. Hirtelen egy érzés tört rám: Szeretem! Nem! Nem! Nem szabad! Távol kell tartanom magamtól! Nem szerethetek bele! Nem engedhetem! És nem is fogom!

Gi Kwang ezalatt Dotykánál volt, aki épp most ébredt fel. Már elég erős volt ahhoz, hogy felüljön és sétáljon is. Még mindig fájt mindene, de ha nem egyhelyben feküdt, hanem mozgott akkor jobb volt, mert bejáródtak az izmai. Gi Kwang segített neki felállni.

- Merre akarsz menni? - kérdezte.

- Ez egyértelmű! Meg akarom nézni, hogy hogy van Shenii! - mondta Dotyka. Amikor felértek a kórtermem elé, én épp akkor aludtam el.

- Hogy van? Ugye jól van? - kérdezte aggódva Dotyka.

- Igen ne aggódj. Ma már beszéltünk is vele. - mondta Dong Woon.

Ekkor megérkezett Doo Joon, JunHyung, RinRin, NiTae és HyunSeung is.

- Srácok hoztunk be nektek pár cuccot otthonról. - mondta Dong Woon.

- Köszi ez rendes tőletek. - mondta Gi Kwang.

- Ez csak természetes. - mondta Doo.

- Nahát! Te már sétálsz is? - kérdezte HyunSeung Dotykától.

- Igen! Már elég jól vagyok! - mondta Dotyka mosolyogva. - Shenii viszont még nagyon gyenge. - nézett be hozzám.

- Ne aggódj! Lassan, de biztosan gyógyul majd! - mondta JunHyung.

Én megint álmodtam. De most nem rosszat. Szépet. Nagyon szépet. Emlékszem, hogy Dong Woon is benne volt. Elmosolyodtam.

- Nézzétek! Mosolyog! - mondta Dotyka.

- Biztos valami nagyon szépet álmodik! - jegyezte meg RinRin.

- Biztosan.. - mondta Dong Woon és ő is elmosolyodott.

- Nem megyünk ki a kertbe sétálni? Deedeenek jót tenne a friss levegő és az idő is csodás. - javasolta Gi Kwang.

- Jó ötlet! - mondta NiTae.

- Ti menjetek csak! Én itt maradok. - mondta Dong Woon.

- Na ne már haver! Nem poshadhatsz egész nap itt bent. - mondta HyunSeung

- Shenii is egész nap itt van pedig biztos szívesen kimenne, ha tehetné! - mondta Woonie.

- De nem teheti! Te viszont igen! - mondta Hyun.

- Nem baj! Bármikor lehet egy újabb rossz álma! Menjetek! Én maradok. - mondta.

- Hát jó. - egyeztek bele a többiek és kimentek.

- Szerintetek Dong Woon szereti Sheniit? Mármint nem barátilag.. hanem...jobban. - kérdezte NiTae.

- Ez nem kérdés. - mondta Doo Joon. - Régóta ismerem, de még sosem láttam ilyennek. Egyik lánnyal sem. Mivel sok a rajongó ezért mindenkivel alapból kedves és eleinte Shenii is csak egy rajongó volt. De aztán Dong meglátott benne valamit. Hihetetlen amit csinál. Szerintem teljesen bele szeretett. De ezt nem csak rá lehet mondani. - mondta Doo, majd a Dotykát fogó Gi Kwangra nézett. Kwang azonnal elpirult. Tudta, hogy mindenki őt nézi. - és, hogy őszinte legyek van még itt egy két ember akik.. hát szintén ilyesmi tünetekkel rendelkeznek. - mondta, majd ekkor JunHyungra és RinRinre, majd NiTaera és Yo Seobra nézett.

- Most amiatt a pár csók miatt? :$ - kérdezte RinRin.

- Khm...szerintem abban azért több volt. - mondta Doo mosolyogva.

Dong Woon csak állt a kórterem előtt és nem mozdult. Egy nővér jött arra.

- Ha gondolja bemehet hozzá, amíg alszik, de ne ébressze fel, mert pihennie kell! - mondta.

- Rendben, köszönöm! -

Dong Woon bement, legugolt az ágyam mellé és simogatott. Amikor ezt éreztem, álmomban megint elmosolyodtam. Éreztem, hogy biztonságban vagyok.

Amikor a srácok egy fél óra után bejöttek látták, hogy Dong Woon a fejét az ágyamra hajtva alszik velem.

- De édes! - mondta mosolyogva Dotyka, majd odabújt Gi Kwanghoz, aki átölelte. A többiek is mosolyogtak.

- Szerintem most hagyjuk őket! - mondta JunHyung és visszakísérték Dotykát a kórtermébe.

Hajnalban hirtelen felriadtam és megláttam, hogy Woonie ott fekszik mellettem. Elmosolyodtam. Annyira jó volt, hogy ott van. Legszívesebben most azonnal megcsókoltam volna. Jézusom, annyira helyes! És itt van velem! Olyan édes. Mi?! Miket beszélek! Dehogy édes! Nem! Nem! Nem! Emlékezz...ő sodort ilyen helyzetbe! Nem! Ne is beszéljünk ilyenekről. Gyorsan átfordultam a másik oldalamra, hogy ne lássam Dong Woont. Megpróbáltam elaludni, de nem sikerült. Nem bírok. Így nem...majd visszafordultam és odabújtam Dong Woonhoz. Melegség járt át. Akaratlanul is, de újra elmosolyodtam. Annyira jó volt. Éreztem, hogy ő is szeret...hiszen itt van. Itt is volt és sehova sem megy...nem...ő nem hagy el...

13. fejezet

Még két óráig műtöttek. Dong Woon egész testében remegett. Ekkor megérkezett a kórházba Doo Joon, JunHyung és HyunSeung is.

- Mi történt? Amikor bementünk Shenii kórtetmébe szörnyű látvány tárult elénk! Megkérdeztünk egy nővért, hogy mi történt és azt mondta nem tudja de itt vagytok a műtő előtt! - mondta idegesen Doo Joon.

RinRin mindent elmesélt nekik.

- Micsoda? De hiszen ez szörnyű! Nem halhat meg! - kiabálta Doo Joon.

Ekkor kijött a doktor a műtőből.

- Sikeres műtétet végeztünk. A szíve valamilyen oknál fogava magától újraindult. Akadtak komplikációk de elállítottuk a vérzést és lezártuk a sebet. - mondta a doki.

Dong Woon megkönnyebbülésében megint sírva fakadt. Yo Seob és a többiek ugrándoztak és szintén könny szökött a szemükbe az örömtől.

- Újra átszállítjuk az intenzívre. Ma még nem látogathatják, de holnap már maszkban bemehetnek hozzá. - mondta, majd elment.

- Hála az égnek. - Suttogta Dong Woon. - Nem is tudom mit csináltam volna, ha meghal. -

- De nem halt meg! - mondta NiTae. Annyira örült, hogy hirtelen Yo Seob nyakába ugrott és megcsókolta. Majd gyorsan észbe kapott és lemászott Yo Seobról.

- Őő...izéé.. bocsi..nem akartam. - mentegetőzött NiTae de ekkor Yo Seob megragadta és szenvedélyes csókot adott neki. Majd amikor befejezték, édesen mosolyogtak egymásra.

- Ez most nem a legmegfelelőbb pillanat. - mondta HyungSeung.

- Elég fáradt vagyok. Ki jön haza? - kérdezte RinRin.

- Én itt maradok éjszakára Sheniivel. - mondta Dong Woon. - Ti menjetek csak haza. -

- Rendben, de holnap korán reggel jövünk. - Mondta NiTae, majd mindenki elment. Doo Joon még visszafordult.

- Lenézünk Gi Kwanghoz és DeeDeehez is és elmondjuk mi történt. - mondta.

- Rendben. - mondta Woonie is.

Amikor az intenzívre szállítottak, Woonie leült a kórtermem elé és egész éjszaka ott volt. Rám gondolt. Elaludt. Reggel arra ébredt, hogy be van takarva. Biztos az egyik nővér volt. Felállt, és benézett hozzám az ablakon keresztül. Én ott feküdtem. Mozdulatlanul. Dong Woon csak nézett. Soha nem gondolta volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerül. Hirtelen óriási szeretetet és ragaszkodást érzett irántam. Nem tudta, hogy ez az érzés honnan jött..egyszerűen csak érezte. Legszívesebben most megölelt volna és soha nem engedett volna el!

Észre sem vette, hogy Yo Seob és a többiek megérkeztek.

- Na van valami? - kérdezte JunHyung.

- Semmi. - mondta Dong.

- Hoztunk neked reggelit. - mondta NiTae és odanyújtotta a szendvicset Dong Woonnak.

- Most nem vagyok éhes. Egy falat sem megy le a torkomon. - mondta.

Ekkor egy nővér jött.

- Jó napot! - köszönt Dong Woon. - Mikor mehetünk be Sheniihez?

- Ha magához tér akkor azonnal. - mondta mosolyogva a nővér és bement a kórterembe. Megnézte a gépeket, megigazította a párnát, meg ilyenek. Amikor kijött Dong Woonhoz fordult.

- Tessék. Ha magához tér bemehetnek! - mondta és egy maszkot adott Dong Woonak meg a többieknek.

Dong Woon egész délelőtt várta, hogy magamhoz térjek, de nem történt semmi. A többiek ezalatt lementek DeeDeehez és Gi Kwanghoz és elmentek ebédelni is. Dong Woon semmit sem evett.

Egész délután ott állt a kórterem abalaka előtt és nézett. Egyszer csak Gi Kwang fogta meg a vállát.

- Na mi a helyzet? Van valami változás? - kérdezte.

- Semmi.. - mondta csüggedten Dong Woon. - DeeDee hogy van? - kérdezte.

- Már jól. A többiek lent vannak nála, így ott hagytam kicsit, hogy feljöjjek hozzád. - mondta Kwang.

- Kösz, ez rendes volt tőled. - mondta Dong. - Azt hiszem én vagyok mindenért a hibás. Egy szörnyeteg vagyok. Miért is sodortam őt ebbe bele? Ennek nem kellett volna megtörténnie. -

- Ne hibáztasd magad! Ez nem a te hibád volt. Senki sem tudhatta előre, hogy ez lesz. - nyugtatta Kwang.

A fiúk még sokáig beszélgettek. Gi Kwang kb egy fél óra után vissza ment Dotykához. Yo Seob akkor jött vissza a kórtermem elé, amikor egyszer csak ébredezni kezdtem. Dong Woon azonnal felvette a maszkot. Adott egyet Yo Seobnak is, majd beléptek a kórtermembe...

12. fejezet

Sikítottam. Álmomban megtámadtak. Elkapott valami. Szabadulni próbáltam de nem ment. Éreztem a fájdalmat az oldalamban. A vér valóságosnak tűnt. Ekkor valaki lefogott és mintha nyugtatni próbált volna.

- Shenii! Shenii! Nyugodj meg! Shenii! Úristen! Nővért! Orvost! Gyorsan! - kiabálta a hang.

Egyre valóságosabbnak tűnt, majd amikor felébredtem, Dong Woont láttam aki próbált lefogni. A keze véres volt. Hirtelen még erősebben éreztem a fájdalmat. Láttam, Hogy Woonie szeméből könnyek folynak. Yo Seob elszaladt az orvosért. Azonnal az ágyhoz fogtak, hogy ne tudjak kiszabadulni, mert össze vissza rúgdolóztam és sikítottam. Majd hirtelen szúrást éreztem a vállamban és újra elnyelt a sötétség.

- Mi történt? - szaladt a műtő elé RinRin és NiTae.

- Nem tudom. - felelte Yo Seob, mert Dong Woon sokkos állapotban volt. A keze még mindig véres volt. Mikor a lányok meglátták felkiáltottak.

- Úr isten! Mi történt? Mi az a vér? - kérdezte RinRin.

- Shenii elaludt és valószínüleg rosszat álmodott, mert elkezdett sikítani és kapálózni. Mi a kórterem előtt voltunk. Amikor meghallottuk a sikítást azonnal bementünk. Shenii álmában sikított és kapálózott. Valahogy lejött a kötés az oldaláról és feltépte a varratot az oldalán. Minden csupa vér lett. Nagyon sok vért vesztett. Reméljük nem lesz semmi baj. - mesélte el Yo Seob a történteket.

- De hiszen ez szörnyű! - Kiáltott fel NiTae, majd Dong Woon véres kezére nézett. - Szerintem moss kezet! - mondta neki.

Dong Woon nem mozdult. Csak meredt maga elé és remegett. Hirtelen bevillant a kép a szeme elé amikor én sikítok, ő lefog és minden véres. A hangomon érezhető volt a fájdalom. Szörnyű volt ez neki. Hirtelen sírásban tört ki és a földre roskadt. Yo Seob elkapta.

- Dong jól vagy? - kérdezte.

- Yo Seob ezt te sem kérdezheted komolyan! Nem, nincs jól! - förmedt rá NiTae.

- Vigyük be Shenii kórtermébe. Ott majd leül és pihen! - mondta RinRin. Amikor a kórtermem elé értek és benéztek látták, hogy az egész ágy csupa vér. Még a földön is volt. Ekkor Dong Woon újra sírva fakadt.

- Szerintem vigyük máshova! Ez nagyon durva! - mondta RinRin.

- Nem megyek sehova! A műtő előtt maradok! - mondta Dong Woon és kitépte magát Yo Seob és NiTae karjaiból és visszament a műtő elé.

Már kb fél órája műtöttek, amikor egy nővér kiszaladt a műtőből. Dong Woon azonnal felpattant.

- Mi van vele? - kérdezte.

- Sajnos túl sok vért vesztett. Most el kell mennem vérért. Különben meghal! - mondta és elszaladt. Dong Woon ledermedt. Ott állt és nézett maga elé. Yo Seob, RinRin és NiTae sem tudott mit mondani. Ők is leblokkoltak. Nem, nem halhat meg! Mondta magában Yo Seob. A nővér hamar visszaért, kis tasakban vérrel és bement a műtőbe.

Gi Kwang ezalatt Dotyka termében volt, és semmit nem tudott arról, ami két szinttel lejjebb történt a kórházban. Dotyka kezét fogta és nagyon aggódott érte. Dotyka hirtelen mocorogni kezdett és ébredezett.

- Gi...Gi Kwang? - kérdezte. - Te vagy? -

- Igen! Itt vagyok! - mondta és elmosolyodott.

- M...mi történt? -

- Az most nem lényeg! Majd mindent megtudsz! Most pihenned kell! - mondta Gi Kwang szigorúan.

- Mióta vagy itt? - kérdezte Dotyka.

- Az sem lényeg! Az a lényeg, hogy itt vagyok és nem is megyek el! - mondta Kwang.

- Köszönöm! -

- Ne köszönd! Ez csak természetes. - Kwang elpirult.

- A többiek jól vannak? -

- Igen. Csak Shenii... -

- Shenii? Mi van Sheniivel? - kérdezte Dotyka ilyedten.

- Kicsit megsérült de túléli! - mondta Kwang.

- Úr isten! Hol sérült meg? És...és...és.. - Ekkor Dotyka fájdalmat érzett a hasában és elhallgatott.

- Látod? Pihenned kell. Még gyenge vagy. - mondta Kwang majd odahajolt és megpuszilta a homlokát. Dotyka még mindig nagyon kimerült volt, ezért újra elaludt.

Engem már két órája műtöttek, amikor az orvos kijött a műtőből.

Dong Woon pattant fel először. Majd a többiek is felálltak.

- Hogy van Doktor úr? - kérdezte aggódva RinRin.

- Nagyon sok vért vesztett. Amikor roham jött rá, akkor valahogy tovább szakította a sebet és megsértett egy főeret és... -

- És? ÉS? - kiabálta Dong Woon.

- Sajnos már...nem tudtuk megmenteni. -

Ezek a szavak tőrként hasítottak Dong Woon szívébe.

- Mi....mi...miaz, hogy nem tudták megmenteni? Mégis...mégis mit jelentsen ez? - dadogta sokkos állapotban.

- Sajnálom. - mondta a doktor.

- Nem...NEM...NEEEEEEM! - Dong Woon a földre rogyott és sírni kezdett. Nem tudta felfogni. És minden az ő hibája! Csak az övé. Shenii ő miatta ugrott a fiúra, akinél a kés volt. És most mindennek vége. A szüleinek is megígérte, hogy vigyázni fog rá. Hogy fog így a szemükbe nézni? Vagy egyáltalán bárkiébe? Megölte...és ráadásul...beleszeretett...és most...nem...nem! Egyre jobban sírt.

RinRin és NiTae is sírtak. Yo Seob lerogyott a székre és nem kapott levegőt. Végül ő is sírásban tört ki. Ekkor egy nővér szaladt ki a műtőből.

- Doktor úr! Azonnal jönnie kell! A lány szíve megdobbant! - mondta. A Doktor azonnal beszaladt. Dong Woon felnézett.

- Shenii! Shenii él! Engedjetek be! - kiabálta. Be akart menni, de Yo Seob és RinRin visszafogták. - Engedjetek! Látnom kell! Látni akarom! Nem halhat meg! - kiabálta, majd újra sírva fakadt.

Bent a műtőben feszült volt a hangulat. Az orvosok küzdöttek. Minden percben egyre feszültebbek voltak.

- Nem veszíthetjük el! - mondta az orvos. Ekkor hirtelen nagy sípolás hallatszott.

- Megsérült még egy főér! - mondta a nővér!

- Érfogót! Azonnal, különben tényleg elveszítjük! - kiáltotta az orvos, és minden erejével koncentrálni próbált...

11. fejezet

Nem tudtam megnyugodni. A barátnőm! Nem, nem, nem! Nem veszíthetem el! Ekkor megcsörrent Yo Seob telefonja.

- Doo Joon mi az? - szólt bele Yo Seob.

- Megtalálták! - kiáltotta Doo Joon bele a telefonba.

- Micsoda? - kiáltott fel Yo Seob. - És életben van? - kérdezte.

- Ki van életben? - néztem rá Yo Seobra ilyedten.

- Nem tudjuk! A rendőrök zárva találták a házat, ahol átmenetileg meghúzták magukat, de biztos, hogy ott bent vannak. A rendőrök körbevették a házat. Mi is odamegyünk. Te maradj ott Sheniivel és nyugtasd meg. - mondta Doo.

- Rendben de amint megtudtok valamit azonnal hívjatok. - mondta Seobie, majd letette a telefont.

- Mi az? Mi történt? Mond máár! - Faggattam Yo Seobot.

- Megtalálták! - mondta.

- Micsoda? Hol? És mi van vele? - kérdeztem aggodalmasan.

- Még nem tudjuk, a fiúk most mennek oda De minden rendben lesz, nyugodj meg. - Yo Seob megfogta a kezemet, megszorította és bátorítóan elmosolyodott.

Az erdei házban, amit a rendőrök körülvettek, a fiúk idegeskedtek.

- A francba! Most mit csináljunk? Ez is a te idióta kis barátaid miatt van. - nézett rá Dotykára, aki kábultan a földön feküdt.

- Srácok! - jött be az egyik fiú a szobába. - a konyhában van egy aluljáró ami az erdő másik végébe vezet. - mondta.

- Király. Akkor induljunk. - mondta a másik srác, majd a hajánál fogva, felhúzta Dotykát, betaszigálta a konyhába és lelökte az alagútba. A fiúk is egyenként beleugrottak.

Doo Joonék ekkor érkeztek meg a házhoz.

- Bent vannak? - kérdezte meg az egyik rendőrt.

- Valószínű! Mozgást észleltünk a házban, többször is. - mondta a rendőr.

A fiúk, az alagút végére értek és kimásztak a kijáraton. Dotykát is felvonszolták, aki alig tudott már mozogni. A kijárat az erdő szélén volt, a háztól nem messze.

- Innen még látni a rendőröket. - mondta az egyik fiú.

Doo Joon ekkor felnézett az erdő szélére és meglátta a fiúkat. Azonnal futni kezdett. RinRin, NiTae, Gi Kwang, JunHyung és HyunSeung utána futottak. A rendőrök nem tudták miért futnak el, ezért a háznál maradtak.

- Doo Joon hova mész? - kérdezte HyunSeung futás közben.

- Ott vannak! Nézd! - mutatott az erdő szélére és még gyorsabban kezdett futni.

- Hé! - kiáltott fel az egyik fiú, aki Dotykát fogta. - Kik futnak ott felénk? Nem azok a kotnyeles kis sztárocskák, akik megpróbálták megmenteni a lányokat? - kérdezte.

- A francba de! Húzzunk el innen! - mondta a másik.

- Héé váááárj! A rendőrök nem jönnek. Valószínüleg el vannak foglalva az üres házzal. Most bosszút állhatunk ezeken a kis nyomorékokon! - mondta egy harmadik srác és elővette a pisztolyát. Dotyka látta, hogy Gi Kwangra céloz. Nagyon kimerült volt és mindene fájt, de utolsó erejével kiszabadította magát a fogvatartója karjai közül és ellökte a pisztolyos srác kezét, amikor az lőni akart. Így a lövedék egy fát talált el! Dotyka a földre zuhant.

- A francba ez a kis szuka mindent elront! - mondta mérgesen a pisztolyos alak és Dotykára fogta a pisztolyt. Ekkor értek oda a többiek és Gi Kwang ordítva vetette rá magát a pisztolyos csávóra és leteperte. Hatalmas pofonokat osztott neki. A többiek is támadtak. RinRin és NiTae ketten vetették rá magukat az egyik srácra és tépni kezdték a haját, meg folytogatták.

- Áááá szedjétek le rólam őket! - ordított.

A rendőrök is meghallották a lövést és a nagy lármát és elkezdtek felfele futni az erdő széléhez.

- Basszus jönnek a zsaruk. - kiabálta az egyik srác, majd megpróbált elmenekülni de DooJoon ráugrott. A srácnak sikerült lelöknie magáról és elmenekült. Két rendőr utána futott, de nem tudták elkapni. Elmenekült. A többieket azonnal lefogták. Mentőt hívtak és Dotykát kórházba vitték.

Yo Seob még mindig mellettem volt és fogta a kezem. Ekkor Dong Woon, RinRin és NiTae nyitottak be hozzánk. Yo Seob azonnal felattant.

- Na mi történt? - kérdezte idegesen.

- Minden rendben! Elfogták őket. DeeDee az intenzíven van és ápolják. Az egyik srác sajnos elmenekült. - mondta RinRin.

- Hála az égnek! - könnyebbült meg Yo Seob. Legalább DeeDee jól van. -

- De ugye nincs komolyabb baja? - kérdeztem aggodalmasan. - Ki van most mellette? -

- Megverték és nagyon kimerült, de túléli. - mondta NiTae. - Gi Kwang mellette van! -

- Látni akarom! - mondtam.

- Az lehetetlen! Nem kelhetsz fel! - szólalt meg hirtelen Dong Woon.

- Nem te mondod meg mit csinálhatok! - néztem rá.

- Dongnak igaza van! Majd ha kicsit megerősödsz. - mondta Yo Seob.

- Ha magához tért azonnal szóljatok! - néztem rá NiTaera és RinRinre.

- Rendben szólunk. Te hogy vagy? - kérdezte NiTae.

- Most ne velem foglalkozzatok! Menjetek DeeDeehez és nézzétek meg mi van vele! Ha valami változás van, azonnal szóljatok. - mondtam.

A lányok bólintottak, majd kimentek a szobából.Dong Woon ott maradt és rámnézett.

- Most egyedül akarok lenni. Kérlek menjetek ki. - mondtam a fiúknak.

Yo Seob felállt és megfogta Dong Woon vállát. Ránézett.

- Gyere. - mondta neki.

Dong Woon mégegyszer rám nézett, majd lehajtotta a fejét és Yo Seobbal együtt kiment. Dotykára gondoltam. Megkönyebbültem, hogy túlélte. Aztán arra a fiúra gondoltam, aki elmenekült. Remélem elkapják. Hirtelen nagyon fáradt lettem. Valószínüleg a sok sírástól. Becsuktam a szemem és pillanatok alatt elaludtam. Álmodtam. Hirtelen megint hatalmas fájdalmat éreztem az oldalamban és éreztem, hogy a kezemre vér folyik...

10. fejezet

Valami puhát éreztem a fejem alatt. Meleg volt és gyógyszer szag. Kinyitottam a szemem. Egy neon lámpát pillantottam meg. Éreztem, hogy valaki megfogja a kezem. Dong Woon volt az.

- Hol...hol vagyok? - kérdeztem.

- Kórházban. - mondta Dong Woon.

- Kórházban? De hát miért? - megpróbáltam felülni de ekkor nagyon éles fájdalom hasított az oldalamba. - Áúúúú. - kiáltottam, majd visszahanyatlottam a párnára.

- Nem szabad felkelned! - mondta aggódva Dong Woon.

- Mi történt? Semmire sem emlékszem. Csak arra, hogy... -  Hirtelen képek villantak be a szemem elé. Ahogy elkapnak. Ahogy a falhoz nyomnak. Ahogy a hajamnál fogva húznak. Ahogy Dotykára támadnak. Aztán bevillant Woonie képe és onnantól se kép se hang...Dotyka! - Hol van Deedee? - kiáltottam hirtelen és megint megpróbáltam felülni de most még jobban fájt mint az előbb.

- Nyugodj meg! Nem szabad felidegesítened magad! - mondta Dong Woon. Az arca aggodalmat tükrözött.

- Hol van? - kérdeztem megint.

- Nem tudom. - válaszolta Dong és lehajtotta a fejét. Nem tudott a szemembe nézni.

- Mi az, hogy nem tudod? Azonnal mond meg! - kiabáltam. - Vagy én magam derítem ki! - fenyegettem.

- Nem! Nem szabad felállnod! Kérlek nyugodj meg! - mondta.

- Akkor mond meg, hogy hol van! - kiabáltam.

- Azok a fickók....e...elvitték. - nyögte ki végül. - Sajnálom. -

- Mi? Mi az, hogy elvitték? Hogy...és .. miért nem vigyáztál rá? - őrjöngtem és mindenfélét kiabáltam. Ekkor Yo Seob nyitott be.

- Mi az? - kérdezte aggódva.

- Yo Seob vigyázz rá kérlek. Nyugtasd meg.. nekem...nekem most muszály... - és kiment..

- Persze! Menekülj csak! Úgy könnyebb nem igaz? Minden a te hibád! Miért is maradtunk itt? Ez nem történt volna meg! - Kiabáltam!

- Nyugodj meg! - próbált nyugtatni Yo Seob.

- Nem nyugszom! - kiabáltam rá! - A barátnőm! Azonnal hozzátok vissza! -

- Már szóltunk a rendőrségnek! - mondta Seobie.

- Rendőrség... azok semmit nem csinálnak! - kiabáltam. - Nekem a barátnőm kell! - ekkor elkezdtem sírni.

Dong Woon kintről nézte végig a jelenetemet. Majd hatalmasat ütött a falba és ordítani kezdett. Otthon a B2st villában Gi Kwang az ágyon ült és a földet nézte. Dotykára gondolt.

- Megtaláljuk, ne félj. - mondta Doo Joon. - A rendőrség azt mondta, hogy már ismerik ezt a bandát és valószínüleg tudják, hogy hol van a törzshelyük ahova járnak. -

- De csak valószínüleg! És ha bántják? - kérdezte aggódva Gi Kwang. - Ebbe mi sodortuk bele a lányokat! És az az igazság, hogy minden a mi hibánk. És én....én megszerettem őket. Főleg Deedeet. - mondta.

- Tudom. De nyugodj meg. Ha megtaláljuk, márpedig meg fogjuk találni, akkor mindennél jobban vigyázunk rájuk. Én is megkedveltem őket. - mondta Doo.

Én a kórházban még mindig őrjöngtem és sírtam. Yo Seob végig fogta a kezemet és próbált nyugtatni. De nem járt sok sikerrel. Dong kívül a folyosón hallotta, ahogy sírok és kiabálok. Nem bírta tovább. Kiszaladt a kórházból és egyenesen haza vette az irányt. Könny folyt le az arcán. Mit tett? Egy szörnyeteg! Amikor beért a házba, felment Gi kwanghoz és Doo Joonhoz.

- Mi a helyzet? - kérdezte Doo.

Dong csak a fejét csóválta és lehajtotta. A keze ökölben volt.

- Van valami fejlemény? - kérdezte lehajtott fejjel, de már előre tudta a választ.

- Nincs. - mondta Doo szomorúan.

- Hol vannak a lányok? - kérdezte Woonie.

- A szobájukban. - válaszolta Doo.

RinRin és NiTae valóban a szobájukban voltak. JunHyung és HyunSeung is velük voltak és vigasztalták őket.

- Észre kellett volna vennünk NiTaeval amikor eltűntek! Akkor tudtunk volna segíteni! - mondta RinRin és sírt.

- Nem a ti hibátok! Csak nektek is bajotok esett volna! Semmiről sem tehettek. - mondta JunHyung. Ekkor Dong Woon lépett a szobába.

- Nem tehettek semmiről. Minden a mi hibánk. Főleg az enyém. Sheniit meg is ölhették volna. Deedeet meg lehet, hogy már...már.. - nem tudta befejezni.

- Nem! Ilyet ne is mondj! - kiabálta NiTae.

Ekkor hallottuk, hogy megcsörren Doo Joon telefonja. Mindenki átszaladt Gi Kwang szobájába, hátha a rendőrség az. Igen, ők voltak! Doo Joon idegesen nézett a kijelzőről a srácokra, majd felvette a telefont...

9. fejezet

Másnap meglepően korán keltem. Még mindenki aludt. Kinéztem az ablakon. Szép tavaszias idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek sétálni. Felöltöztem és elmentem egy közeli parkba. Nagyon szép volt. Leültem egy padra és gondolkodtam. Mit keresek én itt? Én nem tartozom ide. És miért pont én? Otthon közben a többiek már felkeltek.

- Srácok! - futott ki ilyedten a szobámból Dong Woon. - Nem találom Sheniit! - mondta.

- Micsoda? - kiáltott fel Dotyka. - de hát hol van?

- Nem tudom, de én elmegyek és körülnézek a környéken hátha itt van valahol. - mondta Dong aggódva.

- Szerintem csak elment sétálni vagy körülnézni, nyugi. - mondta JunHyung.

- Igen? És szerinted mennyire ismeri a környéket? Eltévedhet. - mondta Dong Woon, majd kiment az ajtón és a keresésemre indult.

Megtalált. Láttam, hogy közeledik. Hirtelen nem tudom miért, de felálltam, hátat fordítottam neki és el mentem. Nem akartam vele beszélni. Pont vele nem. Nem tudom mi jött rám. Egyedül akartam lenni. Woonie utánam futott.

- Héé! Hova mész? - kérdezte.

- Egyedül szeretnék lenni. - mondtam.

- Mi? Héé várj! Állj már meg. - mondta, majd megfogta a karom és visszahúzott.

- Engedj el! - tört ki belőlem hirtelen.

- Mi ütött beléd? - Kérdezte Dong meghökkenve.

- Én...csak mondtam, hogy egyedül akarok lenni. - mondtam, majd megfordultam és elszaladtam.

- De várj! Eltévedhetsz. - kiáltotta utánam, majd megpróbált utánamfutni, de késő volt. Eltűntem a szeme elől.

Én csak futottam. Nem tudom hova, de futottam. Pár méter után megálltam és körülnéztem. Egy sikátorba tévedtem. Nagyon ilyesztő volt. Elkezdtem visszafele menni. Legalábbis próbáltam. Már közel két órája bojongtam, amikor ismerős hangokat hallottam.

- Ott van! Shenii. - kiáltotta az ismerős hang. NiTae, RinRin és Dotyka voltak. - Hová tűntél? Már egy órája keresünk. Dong Woon mondta, hogy nagyon aggódik és elszaladtál előle. - mondta RinRin.

- Egyedül akartam lenni. - mondtam.

- De most nem otthon vagyunk! El is tévedhettél voltna! - mondta mérgesen Dotyka.

- Tényleg. - szólalt meg NiTae. - Hol is vagyunk most pontosan?

- N..nem tudom. - nézett körül RinRin is.

Ekkor egy csapat fiút láttunk közeledni.

- Nézzétek! Kérdezzük meg őket! - mondta NiTae, majd odament a fiúkhoz. - Sziasztok! Eltévedtünk! El tudnátok igazítani minket? - kérdezte meg a fiúkat.

- Hát igazítani éppen tudnánk. - szólalt meg az egyik fiú, meglehetősen ilyesztő hangon.

- Nem tetszik ez nekem. - súgtam oda Dotykának.

A fiúk heten voltak. láttam, hogy az egyik hátranyul a farzsebébe és valami fényeset húz elő. Egy kés!

- NiTae vigyázz! - kiáltottam, majd gyorsan elhúztam NiTaet a fiúk elől, mielőtt azok lecsaphattak volna rá. - Futás! - kiáltottam és mindannyian elkezdtünk futni!

- Utánuk! - hallottuk magunk mögül.

- Úristen most mit fogunk csinálni? - visongott RinRin.

- Nem Tudom! De semmiképp se váljunk szét! - mondtam.

Láttam, hogy a fiúk mindjárt utolérnek és hirtelen éreztem, hogy két erős kar ragad meg és visszaránt, majd egy kés szorul a nyakamhoz. Elkaptak. Láttam, hogy Dotyka visszanéz és mikor meglátta, hogy elkaptak, visszafordul. RinRin és NiTae nem vették észre, hogy lekaptak, ezért futottak tovább.

- Dotyka neeeee! - kiáltottam de már késő volt. Elkapták őt is.

NiTae hátranézett és mikor meglátta, hogy nem vagyunk ott, megállt.

- Úristen! RinRin hol vannak Dotykáék? - kiáltozott.

- Lehet, hogy elkapták őket! Jézusom és ha megölik őket? Kés volt annál a pasasnál! -

- Kinél volt kés? - szólalt meg hirtelen a hátuk mögött Dong Woon. Ott volt az összes b2st tag. - Hol...hol van Shenii? - kérdezte aggódva.

- Megtámadtak minket! Elfutottunk, de Sheniit és Deedeet elkapták. - mondta RinRin.

- Micsoda? - kiáltott fel Dong Woon. - merre voltak? - kérdezte.

- RinRin arrafele mutatott amerről jöttek, majd Dong Woon és az összes b2st tag azonnal megindult arrafele, amerre RinRin mutatott. A lányok is utánuk futottak.

Erős szorítást éreztem a csuklómon. A falhoz nyomtak.

- Segítséég! - kiáltottam.

- Befogod! - szólt hozzám az aki szorította a karomat, majd mégerősebben nyomott a falhoz. Dotykát is lefogták.

- Mit csináljunk velük? - kérdezte az egyik.

- Fogalmam sincs. Szórakozásra jók lesznek. - mondta az, aki engem fogott. Amikor beszélt, éreztem, hogy enged a szorításból. Kaptam az alkalmon. Hirtelen hasbarúgtam és fellöktem. Majd rávetettem magam, arra a fiúra aki Dotykát fogta és rákapaszkodtam a nyakára.

- Szedjétek le rólam! - kiabálta.

Éreztem, hogy a hajamnál fogva rántanak le és letaszítanak a földre, majd belémrúgnak. Ekkor Dotykát láttam, amint ő is ráveti magát arra aki megrúgott. Hirtelen felpattantam és segítettem neki. Három fiú is nekem jött egyszerre. Mindegyik próbált lefogni. Én küzdöttem de nagyon erősek voltak. Dotykára is támadtak. Mindenhol fájdalmat éreztem. Egyszer csak Dong Woont láttam meg amint az én nevemet kiabálja és ráveti magát a fiúkra. Jöttek a többiek is. Láttam, hogy Dong Woonra támadnak a késsel. A fájdalomtól teljesen kábult voltam, de nem akartam, hogy Wooniet bántsák. Ráugrottam arra a fiúra, akinél a kés volt. Ekkor éles fájdalmat éreztem az oldalamban, majd hirtelen a hideg talajt éreztem magam alatt, és egyszerre minden elsötétült...

8. fejezet

A ház belül nagyon szép volt és nagyon nagy! Csak ámultunk.

- Jézusom! - szólaltam meg. - komolyan itt fogunk lakni? De hiszen ez csodálatos! -

- Igen, az. :D - mondta DooJoon.

Mindenkinek megmutatták a szobáját és körbevezettek a házban. Csodálatos volt. Mint a filmekben. De persze kellőképpen B2stes volt. Óriási próbaterem, óriási hangfalak, modern zenei gépek. Volt az előtérben ahonnan a lépcsők indultak az emeletre, egy óriási szökőkút. Az alagsorban pedig egy fürdőrész. Jacuzzi, medence, szauna, meg minden ami kell. Mindenki szobája csodálatos volt. Már tudtam, hogy majd imádok itt lakni.

- De egy hátránya van ennek a háznak. - mondta DooJoon, miután körbevezetett minket.

- Mi? - kérdezte Dotyka.

- Minden rajongó és riporter tudja, hogy itt lakunk és elég gyakran járnak ide. - mondta. - de ne aggódjatok a biztonsági rendszer és a riasztó rendszer a legprofibb.

- Hát ez megnyugtató. - mondtam, majd kimentünk, hogy behordjuk a cuccokat.

Jó fél napba telt, mire mindent elrendeztünk és bepakoltunk. Amikor elkészültünk már este volt. Bementem a szobámba és leültem a hatalmas, két személyes, baldahinos ágyra és körülnéztem. Csodálatos volt minden. Ekkor váratlanul Yo Seob nyitott be a szobámba.

- Kint a srácokkal üvegezünk. Nem jössz? - kérdezte mosolyogva.

- De igen megyek. - mondtam, majd megindultam kifelé, a nappaliba. A nappali egyszerűen hatalmas volt és gyönyörű! Leültem Dotyka és RinRin mellé a szőnyegre.

- Akkor kezdjük. - mondta DooJoon és pörgetett az üveggel. A pörgetés Gi Kwangra esett.

- Na Kwangie. - mondta Doo Joon. - Felelsz vagy mersz?

- Háát...felelek. - mondta.

- Gyáva nyuszi! :D - mondta Doo Joon. - Na jó.. akkor.. szerinted ki a legszebb a lányok közül? - kérdezte.

- Háááát szerintem mindegyik széép... - pirult Kwang. - de aki a leginkább az esetem talááán....Deedee. - mondta és nagyon zavarban volt. Dotyka is rendesen elpirult.

- Okéé te jössz. - Mondta Doo és odaadta az üveget Kwangnak. Kwang pörgetett. A pörgetés NiTaera esett.

- Felesz vagy mersz? - kérdezte.

- Merek! - válaszolta bátran NiTae.

- Jó de előre szólok, mi fiúk szeretjük az izgalmas játékot. - mondta titokzatosan Gi Kwang. - Na persze csak szolidan. Na szóvaaaaaaal... menj ki a konyhába, hozz tejszínhabot és nyomd bele Yo Seob szájába. - mondta Gi Kwang nevetve.

- MIIIII? Miért pont az enyémbe? Ennél hülyébb dolog nem jutott volna eszedbe? - kérdezte Yo Seob.

- Bocs, most csak erre futotta. - nevetett Kwang.

NiTae ki is ment, hozott tejszínhabot és belenyomta Yo Seob szájába. Nagyon vicces volt.

- Na megállj, ha téged pörgetlek véged! - mondta Yo Seob.

NiTae pörgetett. Dong Woont pörgette.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.

- Felelek! - mondta Dong Woon.

NiTae ekkor huncutul rám nézett. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Csak ne kérdezzen olyat, ami nekem kínos!

- Milyen volt, amikor először megcsókoltátok egymást Sheniivel? - kérdezte vigyorogva.

Dong Woon rám nézett. Egyenesen bele a szemembe, majd hirtelen lehajtotta a fejét, mint aki megilyedt.

- Nagyon jó! Olyan gyengéd és édes. - mondta szégyenlősen.

Mindketten elvörösödtünk. Dong Woon pörgetett. Dotykát pörgette.

- Felelsz vagy mersz? -

- Felelek! - mondta Dotyka.

- Hmmm...Szerinted ki a leghelyesebb közülünk? - kérdezte.

- Gi Kwang. - mondta és nagyon vörös lett. Gi Kwang szégyenlősen vigyorgott.

- Oké, akkor már tudom kit fogsz megcsókolni. - mondta Dong Woon.

Ekkor Kwang és Dotyka nagyon vörös lett, de nem szóltak.

Dotyka pörgetett. JunHyungra esett a pörgetés.

- Felelsz vagy mersz?

- Merek! -

- Hmm.. - gondolkodott Dotyka. - Mivel mindig felkapod RinRint ezért most megint kapd fel, de most ne szaladj el vele, hanem csókold meg. - mondta.

JunHyungnak nem kellett kétszer mondani. Felkapta és megcsókolta RinRint aki csak úgy virult a boldogságtól.

JunHyung pörgetett. Yo Seobra esett.

- Felelsz vagy mersz? -

- Merek! - mondta Yo Seob.

- Énekelj egy szerelmes dalt Doo Joonnak. Úgy is nagyon vágyik rá. - mondta -

- Igeeeen perszeeee. - vigyorgott Doo Joon.

Yo Seob énekelt neki. Nagyon vicces volt, mert táncolt is hozzá. Yo Seob pörgetett és Gi Kwangot pörgette.

- Na vééégreeeee! Most drága Gi Kwangom felelsz vagy mersz? - kérdezte és magában imádkozott, hogy merjen!

- Merek! - mondta, majd szégyenlősen Dotykára nézett, mert már tudta mit fog kérni Yo Seob.

- Csókold meg Deedeet. - mondta

Gi Kwang egészen lassan közeledett Dotykához és megcsókolta. Nagyon gyengéden. Olyan édesek voltak. :$

Kwang pörgetett és rám esett a pörgetés.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.

- Merek! - modtam. Annyira szörnyűt úgysem kérhet tőlem.

- Csókold meg Wooniet. - mondta és vigyorgott.

Nem mertem. Nem tudom miért de leblokkoltam. Ekkor Woon közeledett felém és megcsókolt. Hosszasan. Majd közben át is öleltük egymást.

- Na jó nem kell rögtön szexjelenetet is lenyomni. - Szólalt meg HyungSeung nevetve. Erre nagyon nagyon vörösek lettünk. Még kb fél órát üvegeztünk, ez alatt Yo Seob meg csókolta NiTaet és RinRin is JunHyungot, meg ilyenek. Amikor befejeztük bementem a szobámba. 5 perc után kopogtattak. Dotyka volt az.

- Szerinted jól fogjuk itt érezni magunkat? - kérdezte.

- Jaaaj ne tereelj. - mondtam nevetve. - úgyis tudom mit akarsz mondani. Milyen volt? Jól csókol? - kérdeztem

- Igen nagyon! :$ Beleszerettem teljesen. De nem akarom csak kerülgetni. Komolyabbat akarok! - mondta.

- Szerintem ne te kezdeményezz. Majd ő fog, ha akar. -

- Szerinted Woon fog kezdeményezni nálad? - kérdezte.

Hirtelen dühös lettem. - Már miért kezdeményezne? Nincs köztünk semmi érted? Azok csak ártatlan, jelentéktelen csókok voltak! - mondtam.

- Oké, oké. Ne harapd le a fejem. -

- Bocs..de nem akarok erről beszélni. Magamra hagynál? Fáradt vagyok. - mondtam.

- Persze. - mondta Dotyka is majd kiment.

Lefeküdtem. Nem tudtam mit érzek. Bizonytalan voltam. Vegyes érzelmek voltak bennem és féltem tőlük. Nem tudom miért, de féltem. Nem tudtam mit keresek itt. Nem tudtam mit érzek. Ezt úgysem érti meg senki. Ekkor egy könnycsepp folyt le az arcomon. Most így aludtam el...nem mosollyal az arcomon..hanem könnyekkel...

7. fejezet

Másnap reggel későn keltem. már 11 óra volt. Amikor felültem az ágyban, kintről ismerős hangokat véltem hallani. A szüleim voltak. Gyorsan kiszaladtam.

- Anya, apa! - ugrottam a nyakukba.

- Kicsim! - szorított magához anya.- Jól át gondoltad te ezt?

Én ekkor Doo Joonra néztem. - Már tudják? - kérdeztem.

Doo Joon bólintott. - Már mindent tudnak. - mondta.

- Mióta vagytok itt? - kérdeztem.

- Már fél hét óta itt vagyunk. - mondta apa. - most végeztünk a megbeszéléssel. Mindent el mondtak! Először nagyon megilyedtünk. De tőled függ akarod e ezt. Mi minden szerződést át olvastunk és elfogadtunk. Nagyon nehéz lesz elengedni de mondták, hogy látogathatunk. Szóval innentől tőled függ. Nekünk az a fontos, hogy boldog légy és legyen jövőd. És itt mindezt megtalálhatod! -

Szólni sem tudtam. Csak kamilláztam. Nem gondoltam, hogy anyáék ennyire engedékenyek lesznek.

- Én..én..- szólaltam meg. - Én nagyon jól érzem itt magam. Szeretnék itt maradni. -

Anya ekkor sírva fakadt, majd megölelt. Én kézenfogtam és bementem vele a szobámba, hogy beszélgessek vele. Egy órát beszélgettünk. Mindent megbeszéltünk, majd kijöttünk és apával is beszéltem. Még közel három órát tárgyaltunk, majd mikor már mindent megbeszéltünk apa így szólt.

- Nos, most, hogy mindent megbeszéltünk szerintem át is pakolhatjuk a cuccaidat a kisbuszra. Ugyanis hallottuk, hogy ma utaztok Koreába.

- Igen. - válaszoltam, majd kimentünk és elkezdtük pakolni a cuccokat. Kint láttam, hogy két autóval arrébb Dotyka és az ő szülei is pakolnak. Szuper! Ezek szerint neki is megengedték. Hirtelen ugatást hallottam és apa egy fehér szőrgombócot nyomott a kezembe!

- Mayaaaa! - kiáltottam majd átöleltem a kis szőrgombócot.

- Ő is itt marad veled! Elhoztuk Gülükét is. - Gülüke a tengeri malacom volt.

Közel három óráig pakoltunk. Dotykának itt volt a macskája és a lova is, Tündér.
Őt is átvezették a lószállítóba. Amikor mindennel végeztünk, eljött a búcsúzás ideje.

- Nos akkor.. - szólaltam meg, majd apa és anya megölelt, olyan szorosan, mint még soha. Két percig így álltunk, majd anyáék könnyes szemmel integettek és beszálltak az autóba.

- Szeretünk! - kiabálták és elindultak.

- Én is! Hiányozni fogtok! - kiáltottam utánuk és integettem.

Dotyka szülei is elmentek. Dotyka oda jött hozzám és megölelt. Mindketten sírtunk. Amikor vissza mentünk a házba és bementem a szobámba (ahonnan már mindent kipakoltunk) láttam, hogy Dong Woon ül az ágyon, lehajtott fejjel. Amikor meglátott, felpattant, odarohant hozzám, átölelt és megcsókolt.

- Ezt mégis mire véljem? - kérdeztem meglepődve.

- Azt hittem...elmentél. - mondta és elcsuklott a hangja, majd megint szorosan magához szorított. Énis megöleltem.

- Nem mentem és nem is megyek! - mondtam könnyes szemmel.

Ekkor Doo Joon kiabált be hozzánk.

- Induluuunk! - mondta mosolyogva. - rakjatok rendbe mindent! -

Mindent gyorsan összeraktunk. Amikor mindenki kész volt elindultunk le a buszra. Dong Woon mellém ült. Maya az ölemben volt, Gülükét pedig a leghátső ülésre raktuk a ketrecében. Dotyka ölében a macskájával és Gi Kwang előttünk voltak. NiTae és Yo Seob a mellettünk lévő sorban. Előttük RinRin és Junhyung. Doo Joon elöl ült. Hyunseung pedig mögöttünk. Elindultunk. Nagyon izgultam. Vajon mi vár rám Koreában? Maya ekkor kiugrott az ölemből és előrement Doo Joonhoz.

- Kis áruló. - mondtam.

- Aranyos kutya. - jegyezte meg Dong Woon. - uszkár ugye?

- Igen, törpe uszkár. -mondtam.

Egész úton beszélgettünk. Nagyon jó volt. Egészen jól megismertük egymást. Amikor megérkeztünk Koreába csak ámultam. Seoulban voltunk. Amikor a busz megállt egy hatalmas luxusvilla előtt, még jobban lesokkoltam.

- Itt fogunk lakni? - kérdeztem ámulva.

- Itt bizony. - mondta Dong Woon nevetve, majd leszálltunk.

Amikor az ajtó elé értünk körül néztem. Minden hatalmas volt. Az udvar gyönyörű és tényleg volt egy luxus istálló is. Volt medence, meg minden amit el lehet képzelni.

- Nos felkészültetek? - kérdezte Doo Joon.

Bólogattunk. Erre ő kinyitotta a villa kapuját és beléptünk...

6. fejezet

Amikor a koripályára értünk, mindenkienk kölcsönöztünk jégkorit. A koripálya hatalmas volt.

- Teúristen! Hát én itt marha nagyokat fogok esni. - mondta NiTae.

- Dehogy fogsz! Majd én elkaplak. - mondta neki aranyosan Yo Seob.

NiTae elpirult.

- És engem ki kap el? - kérdezte RinRin.

- Majd én. - mondta Junhyung és úgy mint tegnap, felkapta RinRint és elszaladtak az öltözőbe áthúzni a korcsolyát. Mi is mentünk utánuk. Amikor mindenki felvette a korit a pálya bejáratához mentünk. Elsőként Doo Joon ment a jégre, majd Gi Kwang és szép sorban mindenki.

- Jáááááááj - sikított NiTae, majd mielőtt elesett volna, Yo Seob gyorsan odapattant és elkapta.

- Húú köszi. - mondta NiTae megkönnyebbülve.

- Mondtam, hogy elkaplak. - vigyorgott Yo Seob.

- Deedee jössz velem? - kérdezte Gi Kwang Dotykát.

- Persze. :$ - mondta Dotyka majd elindultak körbe.

- Gyere. :) - fogta meg az én kezemet is Dong Woon.

Olyan gyengéden fogott. Mentünk körbe körbe. Minden jól ment, még egyszer sem estem el. Ekkor hirtelen Doo Joon és Hyungseung elkaptak hátulról és szédületes sebességgel tolni kezdtek a jégen.

- Áááááááá el fogok esniiiiii - kiabáltam.

- Megmenteleeeeek. - kiabálta utánam Dong, mintha ez valami akciófilm lenne, majd utánam eredt.

- Kapjátok el fiúúk. - kiabálta Yo Seobnak és Gi Kwangnak Doo Joon.

A fiúk ekkor Dong Woon elé ugrottak és ellökték.

- Hééé - nevetett Dong Woon.

- Majd mi megmentüünk. - kiabálta RinRin és NiTae.

- Ahoz nekem is lesz egy két szavam. - mondta Junhyung és elkapta RinRint. - Seobie kapd eel - kiabálta Yo Seobnak Junhyung. Ekkor Seobie elkapta NiTaet.

- Nem igaz valaki mentsen már meg. - mondtam és elkezdtem nevetni. Azt vettem észre, hogy jól érzem magam és mindenről megfeletkezem.

- Megyeeeek. - kiabálta Dotyka.

- Elkaplaaak. - kiabálta neki Gi Kwang.

- Dehogy kapsz. - mondta Dotyka, majd elindult Gi Kwang felé és fellökte.

- Hééé ez nem volt feer. - mondta a földön nevetve.

- Dehogynem - kiabláta, majd felém indult és fellökte Doo Joont is.

Hyunseung ekkor elkapta Dotykát és mindketten a földre kerültek.

Én ekkor menekülni próbáltam de Gi Kwang és Doo Joon újra a nyomomban voltak. Majd hirtelen Dong Woon ugrott mögém és mindkét fiút ellökte.

- Az erő velem van. - Kiáltotta.

Ekkor NiTae és Yo Seob felé vettem az irányt.

- Megmentelek NiTae. - mondtam és ráugrottam Yo Seobra aki a földre került. Én meg rá. Ekkor NiTae is ránk ugrott. Majd jött Dotyka, Gi Kwang, Dong Woon, Juhyung, Hyunseung, RinRin és végül Doo Joon lefotózott minket.

- Héé szálljatok le rólam mert megfulladok. - kiabálta a kupac aljáról Yo Seob. Amikor mindenki feltápászkodott Gi Kwang megszólalt: - Ki kér forró csokit? - kérdezte.

Mindenki lelkesen bólogatott, így hát kimentünk és ittunk. Nagyon jól esett ebben a hidegben. Majd mikor mindenki megitta RinRin megszólalt: - Haha! :D - mutogatott nevetve Doo Joonra.

- Mi az? - kérdezte Doo Joon.

Majd mindenki nevetni kezdtett. Doo Joon nem értett semmit.

- Mondjátok már mi vaan! - mondta.

- Akkora kakaó bajusz van az arcodon, hogy elér egészen a csarnok végéig. - mondta nevetve Dotyka.

Doo Joon elvörösödött és gyorsan letörölte. Majd mindenki visszament a jégre és folytattuk a korizást. Még két órát ott voltunk, majd amikor már mindenki megunta a korizást kimentünk.

- Ez irtó jó volt. - szólalt meg Dotyka már kint.

- Hát mi is régen éreztük magunkat ilyen jól. - mosolygott Gi Kwang.

Hazamentünk. Este Doo Joon jött oda hozzám.

- Értesítettük a szüleiteket. Holnap a legelső géppel érkeznek.

- Micsoda? - mondtam. - És mit szóltak? Hogy vettétek rá őket? - kérdeztem.

- Nem én beszéltem velük. A Cube emberei hívták fel őket. De azt hallottam semmi gond nem volt. Mindent elmagyaráztak nekik. - mondta.

- Rendben. - mondtam és hirtelen görcsbe rándult a gyomrom.

- Ne izgulj. - fogta meg a kezem Doo Joon. - minden rendben lesz. A szüleid örülni fognak, hogy itt lehet jövőd. - mondta, majd kiment a szobából. Én megint csak egyedül maradtam és megpróbáltam elaludni de nem sikerült. Hallottam, hogy kint RinRin és Dotyka nevet valamin. Aztán éreztem, hogy valaki leül az ágyra. Dong Woon volt az.

- Elfáradtál? - kérdezte.

- Egy kicsit. - mondtam.

- Nagyon élveztük a mai napot. -

- Mi is! - mosolyodtam el. - Főleg amikor olyan hősiesen megmentettél és hirtelen a földön találtad magad. -nevettem ki.

- Héé az nem az én hibám volt! - nevetett Dong Woon is. - Megtámadtak.

- Persze, persze. - hitetlenkedtem.

Ekkor Dong Woon nevetve csiklandozni kezdett. - Nem hiszed el? - kérdezte.

- Nem hát! - mondtam énis, majd visszatámadtam a csiklandozásban. Ekkor elkezdtünk párnacsatázni. Yo Seob, Gi Kwang és Dotyka is csatlakozott. Egy fél óráig párnacsatáztunk, majd miután mindenki kimerült, elbúcsúztak és kimentek a szobából. Csak én és Dong Woon maradtunk bent.

- Elég késő van. - mondtam fáradtan. - Ideje lenne aludni. -

- Jó..de én félek egyedül. Megtámadnak az ufók. - mondta Dong Woon.

- Haha! :D Akkor gyere mellém te gyáva nyuszi. - mondtam nevetve.

- Nem is! - mondta sértődötten Dong Woon, de azért odabújt hozzám és átölelt. Nagyon jó volt.

- Jó éjt. - suttogta a fülembe.

- Nekedis. - mondtam, majd a sötétben elmosolyodtam és elaludtam így, mosollyal az arcomon...